533. nap: "Mint egy szabadban rendezett lakomán..." - tudósítás a nyitómiséről
Tegnap délután az ünnepélyes zenés-táncos megnyitót követő szentmisével kezdetét vette az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Több ezer zarándok gyűlt össze az Andrássy úton és környékén, hogy bekapcsolódjon a Hősök terén felállított oltárnál zajló nyitómisébe, és együtt ünnepeljen azzal az 1200 gyermekkel, aki a szentmise keretében vette magához először az Oltáriszentséget. A nyitómise az esztergom-budapesti főegyházmegye katolikus iskoláinak Veni Sanctéje is volt.
A helyszínen sok önkéntes segítette a zarándokokat - így minket is-, hogy megtalálják a számukra kijelölt szektort. A rövid jegyellenőrzés és biztonsági szemle után az Andrássy út felé igyekeztünk, hogy jó helyről tudjuk követni a hatalmas kivetítőkön az eseményeket. A sok jelenlévő ellenére nem volt zsúfoltság, mindenki meg tudta találni a számára megfelelő helyet. Nagy öröm volt látni, hogy sok család látogatott ki a nyitómisére, minden korosztály képviseltette magát.
Horváth Zoltán atya, a Szent István Bazilika plébánosának köszöntő szavai után a katolikus iskolák kórusaiból szerveződő sok száz fő gyönyörű éneke kíséretében vonult be a papság és az asszisztencia. Először Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása köszöntő szavait hallottuk: "Adja Isten, hogy ezekben a napokban különösen is átérezzük, hogy Krisztus jelen van az Eucharisztiában." Majd üdvözölte Angelo Bagnasco bíborost, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnökét, aki a szentmise főcelebránsa és szónoka volt.
Az Évközi 23. vasárnap első olvasmánya Izajás próféta könyvéből (Iz 35,4-7a) angolul hangzott el: "Mondjátok a csüggedt szívűeknek: "Bátorság! Ne féljetek! Íme, eljön Istenetek..." Egy taizé-i ének után a szentleckét Szent Jakab leveléből (Jak 2,1-5) olaszul olvasták fel: "Testvéreim! Ha hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban, ne legyetek személyválogatók." Az Evangéliumot Márk evangéliumából (Mk 7,31-37) hallgattuk meg magyarul énekelve.
"Mint egy szabadban rendezett lakomán, úgy gyűltünk itt össze az oltár körül, hogy megünnepeljük az Eucharisztiát, a hit titkát és a világ üdvösségének örök forrását." - kezdte beszédét Angelo Bagnasco bíboros. "Bárhol is tartózkodsz, nem vagy láthatatlan, Isten szeretettel tekint rád. (...) Az Eucharisztia átlép minden magányon, minden távolságon, minden közönyön. (...) Az Egyháznak az a feladata, hogy minden ember arcán tükröződjön a feltámadt Krisztus fénye." Ezt követően az elsőáldozókat szólította meg: "Olyan barátotok lesz, aki sohasem árul el benneteket." Majd a katolikus iskolákba járó fiatalokat buzdította: "Isten nem ellensége a szabadságnak, a hit pedig nem tiltások sorozatát jelenti, hanem egy hatalmas "igen" az örömre, még akkor is, ha elkötelezettséget kíván. (...) Az Egyháznak szüksége van rátok, a fiatalságra, a lelkesedésetekre; nektek pedig szükségetek van Jézus Krisztusra. (...) Legyen az Eucharisztia napjaitok középpontja." Erősítően hatottak ránk a bíboros ezen szavai: "Ti mindnyájan, akik érzitek a kereszt súlyát, akik sírtok... kapjatok erőre, közel van az Úr, kopogtat minden szív ajtaján, amely megnyílik előtte." A főpap a papokról sem feledkezett meg: "Ti vagytok Isten szeretetének hírnökei." Végül az alábbi sorokkal zárta homíliáját: "Az Egyház nem hirdet és nem imád más nevet, csak Jézus Krisztusét. Emlékezzetek rá: arca az evangélium, jelenléte az Eucharisztia."
Ezután volt az elsőáldozók számára a keresztségi fogadalom megújítása, amelyet Udvardy György veszprémi érsek vezetett. A hívek könyörgései különböző nyelveken hangzottak el, majd a szentmise áldozati része következett.
A szentáldozást az elsőáldozók sora nyitotta meg: "Fogadjátok szeretettel, örömmel Urunkat, Jézus Krisztust" - hívta a fiatalokat Horváth Zoltán atya. Utána közösen rövid verses imával köszöntötték a szívükbe fogadott Jézust. Számunkra a közelben több helyen is volt lehetőség szentáldozáshoz járulni. Mindenki türelmesen, a másik emberre is figyelve volt jelen a legszentebb percekben. A szentmise zárókönyörgése után részesültünk a főpapi áldásban. Nagyon felemelő volt a Himnusz közös eléneklése, amit a Győzelemről énekeljen című ének követett.
Az ünnepi szentmise befejezése után lassan indultunk csak el, mindenkin látszott, hogy megérintette a nem mindennapi esemény. Többen még csoportokban beszélgettek, mások régi ismerősként üdvözölték egymást, sokan fényképeken örökítették meg az ünnepi alkalmat. Mindenkit türelmesnek láttunk, nem hangzott el hangos szó, nem láttunk eldobált szemetet. Úgy éreztük úgy voltunk jelen az egész délután alatt, mintha az Úr házában lettünk volna. De ott is voltunk, megélve a Kongresszus himnuszának szavait: "Az egész föld legyen oltár, virág rajta a szívünk."
