499. nap: „A keresztény hit elsősorban szeretetkapcsolat”

Az alábbiakban Ferenc pápa vasárnapi beszéde található, amit újra Ő maga mondott el a Vatikánban.

"A mai liturgia evangéliumának nyitójelenetében (vö. Jn 6,24-35) néhány bárkát látunk, amelyek Kafarnaum felé tartanak: a tömeg Jézust keresi. Azt gondolhatnánk, hogy ez remek dolog, az evangélium azonban arra tanít bennünket, hogy nem elég keresni Istent, azt is meg kell kérdeznünk, miért keressük őt. Jézus ugyanis azt mondja: "Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek azokból a kenyerekből, és jóllaktatok" (Jn 6,26). A nép ugyanis tanúja volt a kenyérszaporítás csodájának, de nem fogták fel ennek a gesztusnak az értelmét: megálltak a külső csodánál, megálltak a kézzelfogható kenyérnél: nem mentek tovább, nem jutottak el annak értelméig.

Itt van tehát az első kérdés, melyet mindannyian feltehetünk magunknak: miért keressük az Urat? Miért keresem az Urat? Melyek a mozgatórugói hitemnek, hitünknek? Ezt kell megvizsgálnunk, mert a sok kísértés között, ami az életben ér bennünket, van egy, amelyet a bálványimádás kísértésének nevezhetünk. Ez késztet bennünket arra, hogy egy olyan Istent keressünk, akit használhatunk és fogyaszthatunk, hogy megoldjuk a problémáinkat, hogy olyan kegyelmeket nyerjünk, amelyeket magunktól nem tudunk elérni, hogy érdekeinket szolgálja. De így a hit felszínes marad, sőt - ha szabad így mondanom - a hit csodaváró marad: azért keressük Istent, hogy táplálkozzunk, de amikor jóllakunk, megfeledkezünk róla. Ennek az éretlen hitnek a középpontjában nem Isten, hanem a mi szükségleteink állnak. Az érdekeinkre, sok mindenre gondolok. Helyes, hogy szükségleteinket Isten szíve elé tárjuk, de az Úr, aki messze várakozásainkon felül cselekszik, mindenekelőtt szeretetkapcsolatban kíván velünk élni. Az igazi szeretet pedig érdek nélküli, ingyenes: nem azért szeretünk, hogy cserébe szívességet kapjunk! Ez érdek; és az életben sokszor érdekeink vezérelnek bennünket.

Egy második kérdés segítségünkre lehet, az, amelyet a tömeg Jézushoz intéz: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" (Jn 6,28). Mintha a Jézus által provokált emberek azt mondanák: "Hogyan tisztítsuk meg istenkeresésünket? Hogyan jutunk el a mágikus hitről, mely csak a saját szükségleteinkre gondol, az Istennek tetsző hitre?" Jézus pedig megmutatja az utat: azt válaszolja, hogy az Istennek tetsző tett annak befogadása, akit az Atya küldött, vagyis magának, Jézusnak a befogadása.

Nem újabb és újabb vallási gyakorlatok végzése vagy különleges előírások betartása, hanem Jézus befogadása, Jézus befogadása az életünkbe, egy Jézussal való szeretettörténet megélése. Ő lesz az, aki megtisztítja hitünket. Egyedül nem vagyunk képesek rá. Az Úr szeretetkapcsolatra vágyik velünk: a dolgokat megelőzően, melyeket kapunk és csinálunk, ott van ő, hogy szeressük. Olyan kapcsolat ez vele, amely túlmutat az érdek és a számítás logikáján.

Ez igaz Istennel kapcsolatban, de igaz emberi és társadalmi kapcsolatainkra is: amikor mindenekelőtt saját szükségleteink kielégítését keressük, azt kockáztatjuk, hogy embereket használunk fel és helyzeteket használunk ki saját céljainkra. Hányszor hallottuk már valakitől: "Ez az ember kihasználja az embereket, aztán megfeledkezik róluk." Az emberek kihasználása saját érdekeinkért: ocsmány dolog. És az a társadalom, amely az érdekeket helyezi előtérbe az emberek helyett, nem szül életet. Az evangélium felhívása a következő: ahelyett, hogy csak az anyagi kenyérrel foglalkoznánk, mely táplál bennünket, fogadjuk el Jézust az élet kenyereként, és a vele való barátságunkból kiindulva tanuljuk meg szeretni egymást. Ingyenesen és számítás nélkül. Önzetlen és számítás nélküli szeretettel, anélkül, hogy kihasználnánk az embereket, ingyenesen, bőkezűen, nagylelkűen.

Most imádkozzunk a Boldogságos Szűzhöz, aki a legszebb szeretettörténetet élte meg Istennel, hogy adja meg nekünk annak kegyelmét, hogy megnyíljunk a Fiával való találkozásra!"

Forrás: Magyar Kurír