485. nap: Tanuljunk meg pihenni!
A vasárnapi szentírási szövegek alapján Ferenc pápa a megállásra, a pihenésre, a feltöltődésre irányítja a figyelmünket...
"Jézus magatartása, melyet a mai mise evangéliumában (Mk 6,30-34) megfigyelhetünk, segít megérteni az élet két fontos aspektusát. Az első a pihenés. A missziós munkából visszatérő és tetteikről lelkesen mesélő apostolokat Jézus gyengéden hívja: "Gyertek velem, csak ti, egy lakatlan helyre, és pihenjetek egy kicsit" (Mk 6,31). Pihenni hívja őket.
Ezzel Jézus értékes tanítást ad nekünk. Bár örül annak, hogy tanítványai boldogok a prédikálásuk nyomán történt csodák miatt, nem dicsérgeti vagy kérdezgeti őket, hanem testi és lelki fáradtságuk miatt aggódik. És miért teszi ezt? Mert figyelmeztetni akarja őket egy olyan veszélyre, amely ránk is mindig leselkedik: arra a veszélyre, hogy eluralkodik rajtunk a munkaszenvedély, hogy beleesünk az aktivizmus csapdájába, amikor a legfontosabb dolog az elért eredmény és az, hogy úgy érezzük, mi vagyunk az abszolút főszereplők. Milyen gyakran megtörténik ez az Egyházban is: elfoglaltak vagyunk, rohanunk, azt gondoljuk, hogy minden rajtunk múlik, és végül azt kockáztatjuk, hogy elhanyagoljuk Jézust, és mindig mi kerülünk vissza a középpontba. Ezért hívja övéit arra, hogy pihenjenek egy kicsit félrevonulva, vele együtt. Ez nemcsak testi pihenés, hanem a lélek pihenése is. Mert nem elég "kihúzni a konnektordugót", hanem valóban pihennünk kell. És hogyan lehet ezt megtenni? Ehhez vissza kell térnünk a dolgok lényegéhez: megállni, elcsendesedni, imádkozni, hogy a rohanó munkából ne a rohanó nyaralásba menjünk át. Jézus nem zárkózott el az emberek szükségletei elől, de mindennap, minden más dolog előtt visszavonult imádkozni, elcsendesedni, meghitten az Atyával lenni. Gyengéd felhívását - pihenjetek egy kicsit - meg kellene hallanunk: testvérek, óvakodjunk a hatékonyság hajszolásától, hagyjuk abba a napjainkat tönkretevő frenetikus rohanást! Tanuljunk meg megállni, kikapcsolni a mobilt, szemlélni a természetet, megújulni az Istennel való párbeszédben!
Az evangélium viszont azt mondja, hogy Jézus és a tanítványok nem tudnak úgy pihenni, ahogyan szeretnének. Az emberek megtalálják őket, és minden oldalról özönlenek hozzájuk. Ezen a ponton az Úrnak megesik a szíve rajtuk. Itt van a második aspektus: az együttérzés, mely Isten stílusa. Isten stílusa a közelség, az együttérzés és a gyengédség. Sokszor találjuk az evangéliumban, a Bibliában ezt a kifejezést: "könyörületre indult", "megesett a szíve". Jézus megindult szívvel a népnek szenteli magát. Folytatja a tanítást (vö. Mk 6,33-34). Ez ellentmondásnak tűnik, de valójában nem az. Igazából csak az a szív képes megindulni, amely nem engedi, hogy a sietés magával ragadja, vagyis amely nem engedi, hogy önmaga vagy a tennivalók magukkal ragadják, csak az képes észrevenni a többieket, a sebeiket, a szükségleteiket. Az együttérzés a szemlélődésből születik. Ha megtanulunk igazán pihenni, akkor válunk képessé az igazi együttérzésre; ha ápoljuk a szemlélődő tekintetet, akkor fogjuk a mindent birtokolni és fogyasztani akarás kapzsisága nélkül végezni tevékenységeinket; ha kapcsolatban maradunk az Úrral, és nem altatjuk el lényünk legmélyebb részeit, a teendőknek nem lesz hatalmuk arra, hogy kiszorítsák belőlünk a szuszt és felemésszenek bennünket. Szükségünk van - figyeljetek csak! -, szükségünk van a "szív ökológiájára", amely pihenésből, szemlélődésből és együttérzésből áll. Használjuk ki rá a nyári időszakot!
És most imádkozzunk a Szűzanyához, aki ápolta a csendet, az imát és a szemlélődést, és aki mindig gyengéd együttérzéssel fordul felénk, gyermekeihez!"
Forrás: Magyar Kurír