464. nap: „A legfontosabb gyógyulás az érzelmi világunk gyógyulása”
Ferenc pápa mély, a belső dolgaink gyógyulását célzó tanítását adjuk közzé a mai napon - mindenki gyógyulására!
"Ma az evangéliumban (vö. Mk 5,21-43) Jézus a két legdrámaibb helyzetünkkel, a halállal és a betegséggel találkozik. Két embert szabadít meg tőlük: egy kislányt, aki éppen akkor hal meg, amikor apja segítséget kér Jézustól; és egy nőt, aki hosszú évek óta vérzésben szenvedett.
Jézus hagyja, hogy megérintse őt fájdalmunk és halálunk, és két gyógyító csodajelet visz végbe, hogy ráébresszen bennünket, hogy az utolsó szó sem nem a fájdalomé, sem nem a halálé. Tudatosítja bennünk, hogy a halál nem a vég. Ő legyőzi ezt az ellenséget, akitől saját erőnkből nem tudunk megszabadulni.
Most azonban, amikor a betegség még mindig a legfőbb hírek között van, összpontosítsuk figyelmünket a másik csodajelre, a nő meggyógyítására. Egészségénél is jobban az érzelmi világa volt bajban. Miért? Vérzésben szenvedett, ezért a korabeli felfogás szerint tisztátalannak számított. Kirekesztett nő volt, nem lehetett stabil kapcsolata, nem lehetett házastársa, nem lehetett családja, és nem lehettek normális társadalmi kapcsolatai, mert "tisztátalan" volt, betegsége "tisztátalanná" tette. Egyedül élt, sebzett szívvel. Melyik a legnagyobb betegség az életben? A rák? A tuberkulózis? A világjárvány? Nem. A legnagyobb betegség az életben a szeretet hiánya, az, ha nem tudunk szeretni. Ez a szegény asszony beteg volt, igen, a vérzéstől, de ennek következtében a szeretethiánytól is, mert nem lehetett együtt másokkal. És a legfontosabb gyógyulás az érzelmi világunk gyógyulása.
De hogyan találunk rá? Elgondolkodhatunk érzelmeinken: betegek vagy egészségesek? Betegek? Jézus képes meggyógyítani őket.
Ennek a névtelen nőnek a történetében - így hívjuk őt: "a névtelen nő" -, mindannyian magunkra ismerhetünk, példaértékű történet. A szöveg azt mondja, hogy sok gyógymódot igénybe vett, "mindenét rájuk költötte, de hasztalan, sőt, egyre rosszabbul lett" (Mk 5,26). Velünk is hányszor előfordul, hogy rossz gyógymódokat alkalmazunk, hogy kielégítsük szeretethiányunkat!? Azt hisszük, hogy a siker és a pénz tesz minket boldoggá, de a szeretetet nem lehet megvenni, az ingyenes. A virtuálisba menekülünk, ám a szeretet konkrét! Nem fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, kozmetikázzuk magunkat, és álarc mögé bújunk, csakhogy a szeretet nem a megjelenésen múlik. Varázslóknál és guruknál keresünk megoldást, hogy aztán pénz és béke nélkül maradjunk, mint ez a nő, aki végül Jézust választja, és a tömegbe veti magát, hogy megérintse a ruháját, Jézus ruháját. Ez az asszony tehát a Jézussal való közvetlen kapcsolatot, a fizikai kontaktust kereste. Különösen ebben az időben értettük meg, mennyire fontos az érintkezés, mennyire fontosak a kapcsolatok. Ugyanez igaz Jézusra is: néha megelégszünk azzal, hogy betartunk néhány előírást, és imákat ismételgetünk - sokszor papagájként -, de az Úr azt várja, hogy találkozzunk vele, hogy megnyissuk előtte szívünket, hogy - mint az asszony - megérintsük ruháját, hogy meggyógyuljunk. Mert a Jézussal való bensőséges kapcsolat révén meggyógyulnak érzelmeink.
Ezt akarja Jézus. Azt olvassuk ugyanis, hogy bár a tömeg szorongatta, mégis körülnézett, és kereste, ki érintette meg. A tanítványok azt mondták: "Nézd, tolonganak körülötted az emberek!" Nem: "Ki ért hozzám?" Ilyen Jézus tekintete: sok ember van körülötte, de ő egy arcot és egy hittel teli szívet keres. Jézus nem az egészre néz, mint mi, hanem a személyre. Nem áll meg a múlt sebeinél és hibáinál, hanem túllép a bűnökön és az előítéleteken. Mindannyiunknak megvan a maga élettörténete, és szívünk mélyén mindannyian jól ismerjük a rossz dolgokat életünkben. Jézus azonban rájuk néz, hogy meggyógyítsa őket. Mi viszont másoknak a rossz dolgait szeretjük nézni. Hányszor előfordul, hogy amikor beszélünk, fecsegni kezdünk, ami azt jelenti, hogy rosszat mondunk másokról, "megnyúzunk" másokat. De figyelj! Milyen élethorizont ez? Nem úgy viselkedünk, mint Jézus, aki mindig azt nézi, hogyan menthetne meg bennünket, ő a mát nézi, a jóakaratot és nem rossz élettörténetünket. Jézus túllép a bűnökön. Jézus túllép az előítéleteken, nem áll meg a látszatnál, a szívünkig hatol. És meggyógyítja az asszonyt, akit mindenki elutasított, aki tisztátalan volt. Gyengéden "leányomnak" szólítja (Mk 5,34). Jézus stílusa a közelség, az együttérzés és a gyengédség volt: "Leányom..." Dicséri hitét, s így visszaadja önbizalmát.
Nővérem, testvérem, itt vagy, hagyd, hogy Jézus nézze és meggyógyítsa a szívedet! Nekem is ezt kell tennem: hagyni, hogy Jézus nézze és meggyógyítsa a szívemet. És ha már megtapasztaltad az ő gyengéd tekintetét rajtad, utánozd őt, és cselekedj úgy, ahogy ő! Nézz körül: látni fogod, hogy sokan, akik a közeledben élnek, sérültnek és magányosnak érzik magukat, és szükségük van arra, hogy szeretve érezzék magukat: tedd meg ezt a lépést! Jézus arra kér, hogy ne csak a külsőt nézzük, hanem a szívet is. Azt kéri, hogy tekintetünk nem ítélkező, hanem befogadó legyen. Hagyjuk abba mások megítélését! Nyissuk meg szívünket, hogy befogadjuk a többieket! Mert csak a szeretet gyógyítja az életet, csak a szeretet gyógyítja az életet!
A Szűzanya, a szomorúak vigasztalója, segítsen nekünk, hogy megsimogassuk a szívükben sérülteket, akikkel utunk során találkozunk! És ne ítélkezzünk, ne mondjunk ítéletet mások személyes, társadalmi valóságáról! Isten mindenkit szeret! Ne ítélkezzetek, hagyjátok élni a többieket, és próbáljatok szeretettel közeledni hozzájuk!"
Forrás: Magyar Kurír