457. nap: Ne csak a szükségben keressük a velünk lévő Jézust!

2021.06.22

Ferenc pápa a vasárnapi evangéliumi szakasz alapján tanít bennünket: ébredjünk fel - a csónakban velünk van az Úr!

"A mai liturgiában a Jézus által lecsendesített viharról szóló elbeszélést halljuk (Mk 4,35-41). A csónakot, melyen a tanítványok átkelnek a tavon, szél és hullámok ostromolják, ők pedig attól félnek, hogy elsüllyednek. Jézus velük van a csónakban, mégis a hajó farán egy párnán alszik. A tanítványok félelemmel telve kiáltják neki: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" (Mk 4,38).

Az élet megpróbáltatásai között mi is sokszor kiáltottuk az Úrnak: "Miért hallgatsz, miért nem teszel semmit sem értem?" Különösen, amikor úgy érezzük, elsüllyedünk, mert a szerelem elmúlik, vagy a projekt, melyhez nagy reményeket fűztünk, eredménytelen marad; vagy amikor ki vagyunk szolgáltatva a szorongás szüntelen hullámainak; vagy amikor úgy érezzük, elárasztanak a problémák, s irány és kikötő nélkül elveszünk az élet tengerén. Vagy amikor nincs már erőnk előrehaladni, mert nincs munkánk; vagy egy váratlan diagnózis miatt féltjük egészségünket vagy szeretteink egészségét. Sok olyan pillanat van, amikor úgy érezzük, viharban vagyunk, amikor úgy érezzük, szinte már végünk.

Ezekben és sok más helyzetben mi is úgy érezzük, hogy a félelem megfojt bennünket, és a tanítványokhoz hasonlóan szem elől téveszthetjük a legfontosabbat. A csónakban ugyanis, bár alszik, Jézus ott van, és osztozik tanítványaival mindenben, ami történik. Alvása egyrészt megdöbbent, másrészt próbára tesz bennünket. Az Úr ott van, jelen van; arra vár - úgymond -, hogy bevonjuk őt, hogy hívjuk őt, hogy középpontjába helyezzük annak, amit megélünk.

Álma arra késztet bennünket, hogy felébredjünk.

Mert ahhoz, hogy Jézus tanítványai legyünk, nem elég hinni azt, hogy Isten létezik, hanem kockáztatnunk is kell vele, hangunkat is fel kell emelnünk vele együtt. Figyeljetek: kiáltanunk kell hozzá! Az ima sokszor kiáltás: "Uram, ments meg!" Az A sua immagine című műsorban láttam ma, a menekültek világnapján, hogy sokan jönnek bárkákon, és fulladozva kiáltják: "Ments meg!" A mi életünkben is ez történik: "Uram, ments meg!", és az ima kiáltássá válik.

Ma megkérdezhetjük magunktól: milyen szelek csapkodják életemet, milyen hullámok akadályozzák előrehaladásomat, és veszélyeztetik lelki életemet, családi életemet, mentális egészségemet? Mondjuk el mindezt Jézusnak, mondjunk el neki mindent! Ő ezt kívánja, azt akarja, hogy belé kapaszkodjunk, hogy menedéket találjunk nála az élet magas hullámai között.

Az evangélium elbeszéli, hogy a tanítványok odamennek Jézushoz, felébresztik és beszélnek hozzá (vö. Mk 4,38). Itt kezdődik a hitünk: annak felismerésével, hogy magunktól nem vagyunk képesek felszínen maradni, hogy szükségünk van Jézusra, mint a tengerészeknek a csillagokra, hogy megtaláljuk az irányt.

A hit azzal kezdődik, hogy elhisszük: nem vagyunk elégségesek magunknak, és átérezzük, hogy szükségünk van Istenre. Amikor legyőzzük a magunkba zárkózás kísértését, amikor elutasítjuk azt a hamis vallásosságot, amely nem akarja megzavarni Istent, amikor kiáltunk hozzá, akkor ő csodákat képes tenni bennünk. Ez az ima szelíd és rendkívüli ereje, mely csodákat művel!

Jézus a tanítványok kérlelésére lecsendesíti a szelet és a hullámokat. De feltesz nekik egy kérdést, egy olyan kérdést, amely minket is érint: "Miért féltek? Még mindig nincs hitetek?" (Mk 4,40). A tanítványokat elfogta a félelem, mert a hullámokat bámulták, ahelyett, hogy Jézusra néztek volna. A félelem ugyanis arra késztet, hogy a nehézségekre, az ijesztő problémákra nézzünk, és ne az Úrra, aki sok esetben alszik. Így van ez velünk is: hányszor bámuljuk a problémákat ahelyett, hogy az Úrhoz mennénk és őrá bíznánk gondjainkat!

Hányszor hagyjuk az Urat a sarokban, az élet csónakjának végében, hogy csak a szükség pillanatában ébresszük fel!

Kérjük ma annak a hitnek a kegyelmét, amely nem fárad bele az Úr keresésébe, a szívének ajtaján való kopogtatásba!

Szűz Mária, aki életében sosem szűnt meg bízni Istenben, ébressze fel bennünk annak elemi igényét, hogy mindennap rábízzuk magunkat!"

Forrás: Magyar Kurír