410. nap: „Nincsenek másodosztályú emberek”

2021.05.07

Különleges dolog történt Németországban: diakónussá szenteltek egy kerekesszékes férfit, Matthias Fraune-t...

"Az észak-rajna-vesztfáliai Laerből származó férfi tizenhárom éves kora óta kerekesszékben ül. Az általános iskolák épülete az 1960-as években még nem lévén akadálymentesítve, Matthiast az osztálytársai vitték fel nap mint nap a lépcsőn az emeleti tantermekbe. Tanulmányai befejeztével 32 éven keresztül dolgozott közalkalmazottként a laeri városházán - s vélhetőleg ezt a tevékenységet folytatta volna ezután is, ha nem lángolt volna benne valami már régóta. "Nem nyílt tűz volt. Ki nem alvó parázs" - fogalmazott a Katholisch.de-nek nyilatkozva. Vágy éledt benne, hogy pap legyen. 35 évvel ezelőtt jelentkezett először a szemináriumba, de visszautasították. Még nem fért bele az Egyház arculatába. Ő azonban nem távolodott el, sőt számos szolgálattal kapcsolódott be az egyházi vérkeringésbe: az egyházközségben, ahova tartozott, segített a szentmisék előkészítésében, a liturgikus szolgálatot végzők körében - ő foglalkozott a ministránsokkal és a felolvasókkal. Vezette a közösség irattárát, sekrestyésként szolgált, és kántorként.

Orgonán is játszik. Hogyan tud orgonán játszani, ha nem tudja lábbal működésbe hozni a hangszer pedálsorát? A megoldás egyszerű: a pedálokat feltették az első billentyűsorra. "Így bal kézzel a pedálokat működtettem, jobb kézzel a második billentyűsoron pedig a dallamot játszottam. Észre sem vették" - mondja büszkén.

Belemerülve önkéntes feladataiba is mindvégig érezte, hogy valamely erő "többet akar tőle, valami más terve van vele"; és barátai, ismerősei egyre biztatták, hogy ne adja fel, próbálja meg újra. A parázs tovább izzott, nem akart kialudni. Másodszor is próbálkozott a münsteri szemináriumban. Megint elutasították.

"Isten sosem az élet mélységei mellett vezetett, hanem azokon keresztül" - vallja Matthias Fraune. De e mélységekben mindig megadatott, hogy újra lélegezni tudjon. Embereken keresztül, akik gyerekkorában felcipelték az iskola lépcsőjén, akik felismerték a benne izzó lángot, akik támogatták a papság iránti vágyát. 2012-ben Rómában találkozott Klaus Winterkamppal, aki akkor a münsteri püspökség székesegyházi helynöke volt - ma püspöki helynök. Biztatására harmadszor is jelentkezett a münsteri szemiáriumba. Biztos volt benne, hogy ezúttal is elutasítják. Nem így történt. 2016-ban költözött be a papi szemináriumba.

Az Egyházi Törvénykönyv 1029. kánonja alapján a helyi püspöknek meg kell vizsgálnia, hogy a szentelendők rendelkeznek-e a felveendő rendnek megfelelő fizikai és pszichikai tulajdonságokkal. A pszichés betegségekkel ellentétben a testi fogyatékosság nem alapvető akadálya a szentelésnek (1041. kánon). Fizikai korlátozottságában a lehetőséget látja a szolgálat területén Matthias Fraune. "Kerekesszékesként, a betegség és fájdalmak tapasztalatával különösen segítségére lehetek a szenvedőknek." És minthogy az emberekért való konkrét szolgálatban látja fő feladatát, kórházlelkészi végzettséget is szerzett.

"Talán a papi hivatásnál sem csak a fizikai tökéletesség számít"- mondja.

2022 januárjáig a borkeni Szent Remigius-egyházközségben végzi szerpapi szolgálatát, ahol már felkészültek fogadására. A templomba és a sekrestyébe is be lehet menni kerekesszékkel, ám a szentélybe csak néhány lépcsőfokon fellépdelve - így, hogy az új diakónus is be tudjon jutni, ideiglenesen rámpát helyeztek el. A Szent Remigius-templom olyan kialakítású, hogy nem lehet süllyeszteni, sem emelni az oltárt. Szerencse - szögezi le az új diakónus -, hogy felsőteste még elég mozgékony, és kerekesszékét is magasabbra tudja állítani - annyira, hogy megfelelően tudja hirdetni Isten igéjét. Az egyéves szerpapi szolgálat után, 2022 pünkösdjén szentelik pappá, diakónustársaival együtt.

Kerekesszékben lesz pap - értelmezése szerint a betegek és szegények szolgálatának látható jeleként. Matthias Fraune szerint "nincsenek másodosztályú emberek. Isten áldása mindenkinek szól". Ezt az üzenetet akarja továbbadni."

Forrás: Magyar Kurír