394. nap: Én nézem vagy látom Jézust?
A Szentatya vasárnapi gondolatai ismét egy olyan főpásztor szavai, aki találkozott Isten szeretetével, betöltötte Isten Lelke...
"Ma, húsvét harmadik vasárnapján visszatérünk Jeruzsálembe, az imaterembe, a két emmauszi tanítvány vezetésével, akik meghatódva hallgatták Jézus szavait útközben, aztán pedig felismerték őt a "a kenyér megtörésében" (Lk 24,35). Most, az imateremben, a feltámadt Krisztus megjelenik a tanítványok csoportjának, és üdvözli őket: "Béke veletek!" (Lk 24,36). De ők meg vannak ijedve, és azt gondolják, hogy "kísértetet látnak", ezt mondja az evangélium (Lk 24,37). Akkor Jézus megmutatja nekik testének sebeit, és azt mondja: "Nézzétek kezeimet és lábaimat - a sebeket -: valóban én vagyok! Érintsetek meg!" (Lk 24,39). És hogy meggyőzze őket, ennivalót kér, és ámuló szemeik láttára megeszi azt (vö. Lk 24,41-42).
Van egy érdekes részlet ebben a leírásban. Az evangélium azt mondja, hogy az apostolok "örömükben még nem hittek". Akkora öröm volt bennük, hogy nem tudták elhinni, hogy ez igaz. És egy második részlet: elképedtek, csodálkoztak; csodálkoztak, mert az Istennel való találkozás mindig ámulatba ejt: ez több, mint lelkesedés, több, mint öröm, másfajta tapasztalat. Vidámak voltak, és ez az öröm elgondolkodtatta őket: nem, ez nem lehet igaz!... Ez az Isten jelenlétén való álmélkodás. Ne felejtsétek el ezt a rendkívül szép lelkiállapotot!
Ezt az evangéliumi részletet három nagyon konkrét ige jellemzi, melyek bizonyos értelemben egyéni és közösségi életünket tükrözik: néz, megérint és eszik. Három cselekvés, melyek az élő Jézussal való igazi találkozás örömét kelthetik bennünk.
Néz. "Nézzétek a kezemet és a lábamat" - mondja Jézus. A nézés nem csak látás, több annál; a szándék, az akarat is benne van. Ezért ez az egyik igéje a szeretetnek. Az anya és az apa nézik gyermeküket, a szerelmesek nézik egymást; a jó orvos figyelmesen nézi a betegét...
A nézés az első lépés a közömbösség ellen, fejünk elfordításának kísértése ellen, amikor mások nehézségeivel és szenvedéseivel találkozunk. Nézés! Én nézem vagy látom Jézust?
A második ige az érint. Azzal, hogy megkéri a tanítványokat, hogy érintsék meg őt, és tudatosítsák, hogy ő nem kísértet - érintsetek meg! -, Jézus azt jelzi nekik és nekünk, hogy a vele és a testvéreinkkel való kapcsolat nem maradhat "távolról tartott" kapcsolat,nincs "távolról tartott" kereszténység, nincs csak a pillantás szintjén létező kereszténység. A szeretet keresi a nézést, és keresi a közelséget is, keresi az érintkezést, az élet megosztását.
Az irgalmas szamaritánus nem csak ránézett arra félholtan az út szélén hagyott emberre: megállt, lehajolt, bekötözte sebeit, megérintette, felrakta teherhordó állatára és a fogadóba vitte. Így van ez Jézussal is: szeretni őt azt jelenti, hogy közösségre, életközösségre lépünk vele.
És elérkezünk a harmadik igéhez, ez pedig az eszik. Ez jól kifejezi emberségünket legtermészetesebb rászorultságában, vagyis azt, hogy táplálkoznunk kell ahhoz, hogy éljünk. De az étkezés, amikor együtt, családi körben vagy barátokkal végezzük, a szeretet, a közösségvállalás, az ünneplés kifejeződésévé is válik... Hányszor mutatják nekünk az evangéliumok, amint Jézus ezt az együttétkezési dimenziót megéli! Feltámadottként is, tanítványaival. Olyannyira fontos ez, hogy az eucharisztikus lakoma a keresztény közösség emblematikus jelévé vált. Együtt enni Krisztus testét: ez a keresztény élet középpontja.
Testvérek, ez az evangéliumi szakasz azt mondja nekünk, hogy Jézus nem "kísértet", hanem élő személy; hogy amikor Jézus közeledik hozzánk, ez örömmel tölt el bennünket, olyannyira, hogy el se hisszük, csodálkozunk olyan ámulattal, melyet csak Isten jelenléte ad, mert Jézus élő személy. A keresztény lét elsősorban nem tan vagy erkölcsi eszmény, hanem élő kapcsolat vele, a feltámadt Úrral: nézzük, megérintjük, táplálkozunk belőle, és szeretete által átalakítva nézzük, érintjük és tápláljuk a többieket mint testvéreinket.
Szűz Mária segítsen, hogy megélhessük azt a kegyelmi tapasztalatot!"
Forrás: Magyar Kurír