1983. nap: "Hitünk akkor hiteles, ha egész életünket átfogja."
A Szentatya vasárnapi elmélkedésében arra tanított, hogyan lehet hiteles a hitünk. A legfontosabb, hogy Jézust tegyük hitünk mércéjévé.
"A mai evangélium (Lk 13,22–30) középpontjában a "szűk kapu" képe áll, melyet Jézus arra használ, hogy válaszoljon egy embernek, aki azt kérdezi, kevesen lesznek-e, akik üdvözülnek. Jézus így válaszol: "Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak" (Lk 13,24).
Első pillantásra ez a kép kérdéseket vet fel bennünk: ha Isten a szeretet és az irgalom Atyja, aki mindig tárt karral vár bennünket, hogy befogadjon, akkor miért mondja Jézus, hogy az üdvösség kapuja szűk?
Természetesen az Úr nem elcsüggeszteni akar bennünket. Szavai inkább azokat kívánják megingatni, akik azt gondolják magukról, hogy már elnyerték az üdvösséget, akik vallásgyakorlók, s ezért azt hiszik, hogy velük már minden rendben van. Nem értették meg ugyanis, hogy nem elég vallásos cselekedeteket végrehajtani, ha azok nem változtatják meg a szívüket: az Úr nem akar élettől elszakadt istentiszteletet, és nem leli kedvét az áldozatokban és imákban, ha azok nem vezetnek testvéreink iránti szeretethez és az igazságosság gyakorlásához.
Ezért, amikor az Úr elé állnak, s azzal dicsekszenek, hogy vele ettek és ittak, és hallgatták tanításait, ezt a választ fogják hallani: "Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők!" (Lk 13,27).
Testvéreim, jó provokációt kapunk a mai evangéliumból: míg mi néha ítélkezünk azok felett, akik távol állnak a hittől, Jézus megingatja "a hívők biztonságát". Jézus ugyanis azt mondja, hogy nem elég szavakkal megvallani hitünket, nem elég vele együtt enni és inni az eucharisztiát ünnepelve, nem elég jól ismerni a keresztény tanokat.
Hitünk akkor hiteles, ha egész életünket átfogja, ha döntéseink kritériumává válik, ha olyan emberré tesz bennünket, akik elköteleződnek a jó mellett, és kockázatot is vállalnak, csak hogy szeressenek, ahogy Jézus is tette.
Ő nem a siker vagy a hatalom könnyű útját választotta, hanem annak érdekében, hogy üdvözítsen bennünket, olyannyira szeretett, hogy áthaladt a kereszt "szűk kapuján". Ő hitünk mércéje, ő az a kapu, amelyen át kell haladnunk, hogy üdvözüljünk (vö. Jn 10,9), az ő szeretetét kell megélnünk és életünkkel az igazságosság és a béke munkásaivá kell válnunk.
Ez néha azt jelenti, hogy nehéz és népszerűtlen döntéseket kell hoznunk, küzdenünk kell önzésünk ellen, áldozatot kell hoznunk másokért, ki kell tartanunk a jó mellett, ahol a gonosz logikája látszik érvényesülni, és így tovább. De ha átlépjük ezt a küszöböt, rájövünk, hogy az élet új módon tárul fel előttünk, és máris belépünk Isten tágas szívébe és az örök ünneplés örömébe, melyet ő készített számunkra.
Kérjük Szűz Mária segítségét, hogy bátran haladjunk át az evangélium "szűk kapuján", hogy örömmel nyílhassunk meg az Atyaisten szeretetének tágasságára!"
Forrás: Magyar Kurír