1969. nap: "Ne tartsuk meg magunknak azokat az ajándékokat, amiket Isten adott nekünk."

Leó pápa vasárnapi elmélkedésében arra biztatott, hogy bontakoztassuk ki Istentől kapott adottságainkat, hiszen mások boldogítására kaptuk őket ajándékul.

"Az evangéliumban Jézus ma arra hív bennünket, hogy gondolkodjunk el, miként fektessük be életünk kincsét (vö. Lk 12,32–48). Azt mondja: "Adjátok el, amitek van, és osszátok szét a rászorulóknak" (Lk 12,33).

Tehát arra buzdít bennünket, hogy ne tartsuk meg magunknak az Istentől kapott ajándékokat, hanem nagylelkűen fordítsuk mások javára, különösen azok javára, akiknek legnagyobb szükségük van segítségünkre.

Nem csak anyagi javaink szétosztásáról van szó, hanem arról, hogy bocsássuk mások rendelkezésére képességeinket, időnket, szeretetünket, jelenlétünket, empátiánkat.

Röviden, mindazt, ami Isten tervei szerint mindannyiunkat egyedülálló, felbecsülhetetlen értékké, élő, lüktető kinccsé tesz, ahhoz, hogy növekedjen, ápolni kell és be kell fektetni, különben elsorvad és elértéktelenedik. Vagy pedig elvész, kiszolgáltatva azoknak, akik tolvajként elsajátítják, hogy egyszerű fogyasztási cikké tegyék.

Isten ajándéka, akik vagyunk, nem arra való, hogy így végezze. Térre, szabadságra, kapcsolatokra van szüksége, hogy kibontakozzon és kiteljesedjen: szeretetre van szüksége, hiszen egyedül a szeretet alakítja át és nemesíti meg létünk minden aspektusát, Istenhez egyre inkább hasonlóvá téve bennünket. Nem véletlen, hogy Jézus ezeket a szavakat akkor mondja ki, amikor úton van Jeruzsálem felé, ahol a kereszten fel fogja áldozni önmagát üdvösségünkért.

Az irgalmasság cselekedetei a legbiztosabb és legjövedelmezőbb bank, amelyre létünk kincsét bízhatjuk, mert ott, ahogy az evangélium tanítja, "két fillérrel" még egy szegény özvegyasszony is a világ leggazdagabb emberévé válik (vö. Mk 12,41–44).

Szent Ágoston ezzel kapcsolatban azt mondja: "Az ember már akkor is elégedett lenne, ha egy font bronzból egy font ezüstöt kapna, vagy egy font ezüstből egy font aranyat; de abból, amit az ember ad, valami egészen mást kap, nem aranyat vagy ezüstöt, hanem az örök életet" (Háromszázkilencvenedik prédikáció, 2). És megmagyarázza, miért: "Az adott dolog megváltozik, mert megváltozik az, aki adja" (uo.).

Hogy megértsük, mit jelent ez, gondoljunk arra az anyára, aki magához öleli gyermekeit: nem ő a legszebb és leggazdagabb ember a világon? Vagy gondoljunk egy jegyespárra, amikor együtt vannak: vajon nem királynak és királynőnek érzik magukat? És sok más példát is említhetnénk.

Ezért a családban, a plébánián, az iskolában és a munkahelyen, bárhol vagyunk is, ne szalasszunk el egyetlen alkalmat se arra, hogy szeressünk.

Ezt az éberséget kéri tőlünk Jézus: szokjunk hozzá, hogy figyelmesek, készségesek, fogékonyak legyünk egymás iránt, ahogyan ő is az irántunk minden pillanatban.

Testvéreim, bízzuk Máriára ezt a vágyunkat és igyekezetünket: ő, a Hajnalcsillag segítsen bennünket, hogy az ezernyi megosztottságtól szenvedő világban az irgalom és a béke "őrszemei" legyünk, ahogyan Szent II. János Pál tanította nekünk (vö. A 15. ifjúsági világnap imavirrasztása, 2000. augusztus 19.), és ahogyan azt a jubileumra Rómába jött fiatalok oly szépen megmutatták."

Forrás: Magyar Kurír