1950. nap: Bombatámadás érte a gázai Szent Család plébániát

Július 17-én bombatámadás érte a gázai Szent Család latin plébániát. A híradások szerint hárman meghaltak, tízen pedig megsérültek a támadásban. A plébános, Gabriel Romanelli atya, -aki maga is könnyebben megsérült-, nyilatkozott az elmúlt napok történéseiről . Imádkozzunk az áldozatokért és a békéért!

"Július 20-án ért véget Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka lelkipásztori látogatása a gázai plébánián, amelyet július 17-én izraeli támadás ér. A látogatásról a plébános, az argentin Gabriel Romanelli atya, a Megtestesült Ige Társaságának tagja számolt be a SIR olasz katolikus hírügynökségnek.

"Szeretném kifejezni mélységes szomorúságomat az izraeli hadseregnek a Gázavárosban lévő Szent Család katolikus plébánia ellen intézett támadása miatt… Ez a cselekmény – sajnos – csak egy a gázai polgári lakosság és az istentiszteleti helyek elleni folyamatos katonai támadások közül. Ismételten kérem, azonnal vessenek véget a háború barbárságának, és találjanak békés megoldást a konfliktusra… Szeretett közel-keleti keresztényeinknek azt mondom: osztozom abban az érzésetekben, hogy keveset tehettek ebben az oly drámai helyzetben. A pápának és az egész Egyháznak a szívében vagytok. Köszönöm hívő tanúságtételeteket" – XIV. Leó pápa vasárnapi szavai, melyeket az Úrangyala elimádkozásakor Castel Gandolfóban mondott, a gázai Szent Család-plébánia lakóinak szívéig hatoltak. Különösen megindító volt, hogy a pápa név szerint megemlékezett a három áldozatról, Saad Issa Kostandi Salamehről, Foumia Issa Latif Ayyadról és Najwa Ibrahim Latif Abu Daoudról – mondta a SIR-nek Gabriel Romanelli plébános, aki maga is megsérült az izraeli támadásban.

Július 18-án, pénteken a jeruzsálemi latin pátriárka, Pierbattista Pizzaballa bíboros és a görög ortodox pátriárka, III. Teofil szolidaritási látogatást tettek a gázai plébánián. Pizzaballa bíboros vasárnapig maradt, akkor visszatért Jeruzsálembe, a helyi keresztény közösséggel való számos találkozó, látogatás és imádság után. "Gyógyír volt sebzett plébániánk számára" – tette hozzá Romanelli.

A vasárnap reggeli misét a plébániatemplomban mutatta be, amely a kereszt melletti homlokzat sérülése és a betört ablakok ellenére még mindig használható. A pátriárka bátorítani akarta a híveket: "Láttam az életet az arcotokon, a körülöttetek lévő pusztítás ellenére." Az erőteljes homília a következő szavakkal ért véget:

"Látogatásunk az egész Egyház szeretetét fejezi ki irántatok. Valahányszor idejövök, hogy meglátogassalak titeket, sokkal többet kapok tőletek, mint amennyit adni tudok, és gazdagabban térek haza. Tartsatok ki szilárdan Jézus mellett. Az egész világ rátok tekint. Legyetek fény nemcsak Gázának, hanem az egész világnak."

Pizzaballa bíboros látogatásának végén, három nappal az izraeli katonai támadás után, a SIR Gabriel Romanelli atyát, a plébánost kérdezte.

– Gabriel atya, mi a helyzet ma a plébánián, a támadás után?

– Az élet összetört, a helyzet nagyon súlyos. Mégis, ebben a sötétségben még mindig ragyog egy fény: a népünk hite. A háború kezdete óta sok ember – főleg gyermekek – tragikus halálának valósága mellett ott van az a rendkívüli türelem, amit az itt élők tanúsítanak. A sok fájdalom közepette sokan mások szolgálatába állnak. Ez megható. És aztán ott volt a pátriárkák vigasztaló látogatása. Ők a világ összes egyházát képviselték, ahogy a pátriárka a tegnapi misén elmondta. Ez valóban a közelség konkrét jele volt.

– XIV. Leó pápa felhívta Önöket?

– Igen, felhívott minket. Hívta a pátriárkát, és megpróbált velünk is kapcsolatba lépni. Az én telefonomon éppen nem volt vonal, és nem tudtam válaszolni, de beszélt Carlos atyával és Juszef atyával. A pápa kifejezte közelségét, aggodalmát és imáit értünk. Ez péntek reggel történt, és nagy vigaszt jelentett számunkra.

– Hogyan segít a népnek az Egyház?

– Minden lehetséges módon igyekszik segítséget nyújtani. De a lakosság túlnyomó többségének semmije sincs: se élelme, se vize. Ezekben a napokban például a hőmérséklet 42 fok.

Az emberek kimerültek, kétségbeesettek, és a bombázások folytatódnak.

Ennek a sötétségnek a közepette az Egyház igyekszik elérni, hogy valami segítség érkezzen. De eddig sajnos nem sikerült. Reméljük, hogy a következő napokban sikerülni fog, de a helyzet nagyon súlyos.

– Hogyan élik meg ezt a nehéz időszakot keresztény közösségként?

– Továbbra is tanúskodunk Krisztusról jelenlétünkkel, imádságunkkal, egymást kölcsönösen segítve, a szomszédainkat segítve.

Az egész világnak meg kell értenie, hogy nem lehet a háborúé az utolsó szó.

Tegnap imádkoztunk a háború minden áldozatáért, különbségtétel nélkül. Imádkoztunk a foglyok szabadulásáért, a túszok szabadulásáért. Békét akarunk. Az első dolog, amit azonnal meg kell tenni, az a háború leállítása.

– Pizzaballa bíboros Önöknél járt. Mit mondana el a látogatásról?

– Sokat jelentett. A görög ortodox pátriárkával együtt meglátogatta a mi templomunkat, az ortodox templomot és a kórházat. Az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor az egyik sebesült, aki még a kórházban volt, megcsókolta a pátriárka mellkeresztjét. Ő az egyik legsúlyosabb eset: perforálódott a tüdeje, a bombázás során sérült meg. Megtekintették a karitász nemrég felújított orvosi rendelőjét az Aquinói Szent Tamás-központban, ahol felmérték a károkat, valamint a rózsafüzér nővérek (Jeruzsálemi Szent Rózsafüzér Nővérei; Suore del Santo Rosario di Gerusalemme dei Latini – a szerk.) iskoláját Tal Al Hawában, Gázaváros déli részén. A pátriárka láthatta az általános pusztítást. Vasárnap végig velünk imádkozott: szentségimádást vezetett, rózsafüzért mondott, misét celebrált.

– A pátriárkáról azt írták, hogy többtonnányi segélyt vitt magával...

– Nem. Ezt a hírt pontosítani kell. Nem hozott magával anyagi segélyt. Csak a személyes holmiját hozta. Az Egyház áldását és vigaszát hozta magával. A média többtonnányi segélyről beszélt, de ez nem így van. Igaz viszont, hogy az Egyház szünet nélkül dolgozik azon, hogy a segélyek minél hamarabb bejussanak, hogy mindenki részesülhessen belőlük. De még nincs semmi konkrétum.

– Számítottak ilyen közvetlen támadásra?

– Nem. Teljesen meglepett minket. Nem számítottunk rá. Tizenhét napja folytak katonai műveletek a környékünkön. Megpróbáltuk elérni, hogy mindenki bent maradjon az épületben, de nem lehet tizenhét napig bezárva lenni egy helyen, ahol még fürdőszoba sincs. Kénytelenek voltunk néha kimenni, de siettünk vissza. Ennek ellenére olyanok is megsérültek, akik fedett helyen voltak: én magam, Juszef atya, a plébánosom és a fiatal jelöltünk, Suhail Abo Dawood. A támadás a templom homlokzatának azt a részét érte, ahol a körülbelül két méter magas kereszt áll. A magasból lehulló fémdarabok és törmelékek sérüléseket és haláleseteket okoztak. A templom belseje szerencsés módon sértetlen maradt. Csak az üvegablakok törtek össze.

– Mit tesz most a plébánia?

– Továbbra is imádkozunk, segítjük a legkiszolgáltatottabbakat, a békéért munkálkodunk, és kérjük az Urat, hogy bocsásson meg mindazoknak, akik felelősek ezért a háborúért."

Forrás: Magyar Kurír