1948. nap: "Csak arra van szükség, hogy „vendéggé” váljunk!"
A vasárnapi olvasmányokról szóló elmélkedésében a Szentatya felhívta figyelmünket az igazi találkozás fontosságára, a vendégszereret megélésére. Isten arra hív, hogy merjünk kilépni önmagunkból és váljunk "vendéggé".
A liturgia ma Ábrahámnak és feleségének, Sárának, majd a nővéreknek, Mártának és Máriának, Jézus barátainak a vendégszeretetére hívja fel a figyelmünket (vö. Ter 18,1–10; Lk 10,38–42). Valahányszor elfogadjuk a meghívást az Úr asztalához és részesedünk az Eucharisztiából, maga Isten az, aki "jön, hogy felszolgáljon nekünk" (vö. Lk 12,37). A mi Istenünk azonban először képessé volt vendéggé válni, és ma is ott áll az ajtónk előtt, és kopogtat (vö. Jel 3,20). Nagyon érdekes, hogy az olasz nyelvben a vendéget jelentő ospite szó egyszerre jelenti azt, aki vendégül lát, és azt, akit vendégül látnak. Így ezen a nyári vasárnapon a kölcsönös vendégszeretetnek a játékát szemlélhetjük, amelyen kívül életünk elszegényedik. Alázat kell ahhoz is, hogy vendéglátók, ahhoz is, hogy vendégül látottak legyünk. Finomságra, odafigyelésre, nyitottságra van szükség.
Az evangéliumban Mártát az a veszély fenyegeti, hogy nem lép be teljesen ennek a cserének az örömébe. Módfelett el van foglalva azzal, amit Jézus fogadásához tennie kell, és félő, hogy elrontja a találkozás felejthetetlen pillanatát.
Márta nagylelkű, de Isten a nagylelkűségnél valami szebbre hívja. Arra, hogy lépjen ki önmagából.
Kedves nővéreim, fivéreim, csak ez bontakoztatja ki és teszi teljessé az életünket: ha megnyílunk valami előtt, ami kivon önmagunkból, ugyanakkor be is tölt bennünket.
Azzal egy időben, hogy Márta panaszkodik nővérére, amiért az hagyta egyedül szolgálni (vö. Lk 10,40), Mária mintha elveszítette volna időérzékét, annyira megigézi Jézus beszéde. Ő nem kevésbé konkrét, mint nővére, és nem kevésbé nagylelkű. Ő viszont megragadta az alkalmat. Ezért dorgálja meg Jézus Mártát: mert kívül maradt egy olyan meghitt kapcsolaton, amely neki is nagy örömet okozott volna (vö. Lk 10,41–42).
A nyári időszak segíthet abban, hogy "lelassuljunk", és inkább Máriához, mint Mártához váljunk hasonlóvá. Néha nem engedjük meg magunknak a jobbik részt. Pihennünk kell egy kicsit, azzal a vággyal, hogy jobban megtanuljuk a vendégszeretet művészetét. Az üdülési ipar mindenféle élményt akar eladni nekünk, de talán nem ez az, amit keresünk. Az ugyanis, amit keresünk, ingyenes, és egyetlen igazi találkozás sem megvásárolható: legyen az Istennel, a többiekkel vagy a természettel való találkozás. Csak arra van szükség, hogy "vendéggé" váljunk: hogy helyet adjunk és helyet kérjünk; hogy befogadjunk és befogadást kérjünk.
Sokat kell kapnunk, és nem csak adnunk. Ábrahám és Sára, bár idősek voltak, termékenynek ismerik fel magukat, amikor magát az Urat fogadták be nyugodtan három vándor személyében. Nekünk is még rengeteg életet kell befogadnunk.
Forduljunk a Boldogságos Szűz Máriához, a befogadó anyához, aki méhébe fogadta az Urat, és Józseffel együtt otthont adott neki! Benne ragyog fel a hivatásunk, az Egyház hivatása, hogy továbbra is mindenki előtt nyitott otthon maradjon, hogy továbbra is befogadja Urát, aki engedélyt kér, hogy beléphessen."
Forrás: Magyar Kurír