1906. nap: "A Lélek lebontja a határokat, ledönti a közöny és a gyűlölet falait."

Leó pápa pünkösdi beszédében visszanyúlt elődei szavaihoz, kiemelte a Szentlélek határokat lebontó erejét és a kapcsolatok fontosságát. Imádkozzunk Leó pápa szavaival: "A Lélek tüzes szele szálljon le ránk és belénk, nyissa meg szívünk határait!'.

"Felvirradt számunkra a csodálatos nap, amelyen […] az Úr Jézus Krisztus, aki a feltámadás után mennybemenetelével megdicsőült, elküldte a Szentlelket" (Szent Ágoston: 271. beszéd, 1).

Ma is megelevenedik az, ami az imateremként is szolgáló emeleti szobában történt: viharos szélhez hasonlóan, mely felkavar bennünket, nagy robajhoz hasonlóan, mely felébreszt bennünket, tűzhöz hasonlóan, mely megvilágosít bennünket, leszáll ránk a Szentlélek ajándéka (vö. ApCsel 2,1–11).

Ahogy az olvasmányban [vö. ApCsel 2,1–11] hallottuk, a Lélek valami rendkívüli dolgot művel az apostolok életében. Jézus halála után az apostolok félelembe és szomorúságba zárkóztak, de most végre új látásmódot és szívbeli értésmódot kapnak, mely segít nekik értelmezni a történteket és mélyen megtapasztalni a feltámadt Jézus jelenlétét: a Szentlélek legyőzi félelmüket, megszabadítja őket belső bilincseiktől, gyógyítja sebeiket, erővel keni fel őket, és bátorságot önt beléjük, hogy kimenjenek és elinduljanak, hogy mindenkinek hirdessék Isten tetteit.

Az Apostolok cselekedeteiből hallott szakaszból megtudtuk, hogy Jeruzsálemben akkor sokféle származású ember volt, mégis "mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek" (vö. ApCsel2,6). Akkor, pünkösdkor tehát megnyílnak az imaterem ajtajai, mert a Lélek megnyitja a határokat.

Ahogy XVI. Benedek mondja: "A Szentlélek megértést ad. Megszünteti a Bábelnél kezdődött szakadást – a szívek zűrzavarát, mely egymás ellen fordít bennünket –, és megnyitja a határokat. […]

Az Egyháznak mindig újra azzá kell válnia, ami már most is: meg kell nyitnia a határokat a népek között, és le kell bontania az osztályok és rasszok közti falakat. Az Egyházban nem szabad sem megfeledkezni róluk, sem megvetni őket. Az Egyházban csak Jézus Krisztus szabad fivérei és nővérei vannak" (Homília pünkösdkor, 2005. május 15.).

Íme, egy beszédes kép a pünkösdről, amelynél szeretnék megállni, és amelyről szeretnék veletek együtt elmélkedni.

A Lélek mindenekelőtt bennünk nyitja meg a határokat. Ő olyan Ajándék, amely megnyitja életünket a szeretetre. Az Úrnak ez a jelenléte feloldja keménységünket, bezárkózásunkat, önzésünket, megbénító félelmeinket, az önmagunk körül forgásra késztető narcizmusunkat. A Szentlélek azért jön, hogy szembeszálljon – bennünk – egy elsorvadó, az individualizmus által beszippantott élet veszélyével.

Szomorú látni, hogy egy olyan világban, ahol az egymáshoz kapcsolódás lehetőségei megsokszorozódnak, paradox módon annak veszélye fenyeget bennünket, hogy egyre magányosabbak leszünk; bár mindig hálózatra kapcsolódunk, mégsem tudunk "hálózatot alkotni", bár mindig tömegbe vegyülünk, mégis hontalan és magányos utazók maradunk.

Isten Lelke viszont új életszemléletet és életvitelt fedeztet fel velünk: megnyit bennünket az önmagunkkal való találkozásra, levetve felvett álarcainkat; az Úrral való találkozásra vezet bennünket, arra nevelve, hogy megtapasztaljuk az ő örömét; meggyőz bennünket arról – ugyanazon jézusi szavak szerint, amelyeket imént hallottunk [vö. Jn 14,23–24] –, hogy csak akkor kapunk erőt ahhoz, hogy megtartsuk Jézus szavát, s így átalakuljunk általa, ha szeretetben maradunk. Megnyitja a határokat bennünk, hogy életünk vendégszerető térré váljon.

A Lélek a kapcsolatainkban is megnyitja a határokat. Jézus ugyanis azt mondja, hogy ez az Ajándék a közte és az Atya közötti szeretet, amely lakóhelyet vesz bennünk. S amikor Isten szeretete bennünk lakozik, képessé válunk arra, hogy megnyíljunk testvéreink felé, hogy legyőzzük merevségünket, hogy legyőzzük a tőlünk különbözőtől való félelmünket, hogy megzabolázzuk a bennünk kavargó indulatokat. De a Lélek azokat a rejtettebb veszélyeket is átalakítja, amelyek beszennyezik kapcsolatainkat, mint például a meg nem értések, az előítéletek, egymás kihasználása. Arra is gondolok – mély fájdalommal –, amikor a kapcsolatot megrontja a másik feletti uralkodás vágya, egy olyan magatartásmód, amely gyakran erőszakhoz vezet, amint azt – sajnálatos módon – a közelmúltban történt számos nőgyilkosság esete is mutatja.

A Szentlélek közreműködésével viszont olyan gyümölcsök érlelődnek meg bennünk, amelyek igaz és jó kapcsolatokat segítenek élni: "szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom" (Gal 5,22). Ily módon a Lélek kitágítja másokhoz fűző kapcsolataink határait, és megnyit bennünket a testvériség örömére.

Ez pedig az Egyház számára is döntő kritérium: csak akkor vagyunk valóban a feltámadt Jézus Egyháza és a pünkösd tanítványai, ha nincsenek köztünk határok, sem megosztottságok, ha az Egyházban tudunk párbeszédet folytatni és különbözőségeink integrálásával el tudjuk egymást fogadni, ha Egyházként befogadó és vendégszerető térré válunk mindenki felé.

Végül a Lélek a népek közötti határokat is megnyitja. Pünkösdkor az apostolok azoknak az embereknek a nyelvén beszélnek, akikkel találkoznak, és a bábeli zűrzavart végre megszünteti a Lélek által teremtett harmónia. A különbözőségek, amikor az isteni Lehelet egyesíti szíveinket, és segít, hogy a másikban a testvér arcát lássuk, nem megosztottságra és konfliktusra adnak alkalmat, hanem közös örökséggé válnak, melyből mindannyian meríthetünk, és amely mindannyiunkat útnak indít, együtt, testvériségben.

A Lélek lebontja a határokat, ledönti a közöny és a gyűlölet falait, mert "megtanít mindenre" és "eszünkbe juttatja Jézus szavait" (vö. Jn 14,26); s ezért mindenekelőtt a szeretet parancsát tanítja, juttatja eszünkbe és vési a szívünkbe, amelyet az Úr mindenek középpontjába és mindenek fölé helyezett. Ahol pedig szeretet van, ott nincs helye az előítéleteknek, a felebarátainktól eltávolító biztonsági távolságoknak, a kirekesztés logikájának, melyet sajnos a politikai nacionalizmusokban is felbukkanni látunk.

Ferenc pápa éppen pünkösd ünnepén állapította meg, hogy "a mai világban sok a viszály, sok a megosztottság. Mindannyian kapcsolatban állunk egymással, mégis úgy érezzük, hogy egymástól elszakadva élünk; érzéketlenné tesz bennünket a közöny, és padlóra küld a magány" (Homília, 2023. május 28.). És mindennek tragikus jelei a bolygónkat feldúló háborúk. Hívjuk segítségül a szeretet és a béke Lelkét, hogy nyissa meg a határokat, döntse le a falakat, oldja fel a gyűlöletet, és segítsen, hogy az egyetlen mennyei Atya gyermekeiként éljünk!

Testvéreim, a pünkösd újítja meg az Egyházat és a világot!

A Lélek tüzes szele szálljon le ránk és belénk, nyissa meg szívünk határait, adja meg nekünk az Istennel való találkozás kegyelmét, tágítsa ki a szeretet horizontját, és támogassa a békés világ építésére irányuló erőfeszítéseinket.

A Boldogságos Szűz Mária, a pünkösd asszonya, a Lélek által meglátogatott szűz, a kegyelemmel teljes anya kísérjen bennünket, és járjon közben értünk!"

Forrás: Magyar Kurír