1887. nap: A pápai jelvények

Ma egy olyan összeállítást ajánlunk olvasásra, amely a pápai jelvényeket ismerteti. A Szentatya által használt sajátos tárgyak megjelenítik Szent Péter utódának hivatalát és küldetését az Egyházban.

"Pallium

A pallium a pallion görög szóból származik, melynek jelentése: köpeny. Egykor valóban hosszú köpeny volt, ma már azonban kézzel szőtt keskeny stólává egyszerűsödött, amely a nyakat gallérként veszi körül, a mell, illetve a hát közepéig érő két szárral.

Az elveszett bárányra emlékeztet, amelyet a pásztor vállára vesz, ezért bárányok gyapjából szövik.

A pallium tehát a jó pásztor jelképe, aki gondját viseli a nyájnak.

A május 18-i, XIV. Leó pápa péteri szolgálata kezdetét jelentő szentmise előtt a Szentatya és a keleti hierarchák Péter apostol sírjánál imádkoztak, ahol a később neki átadott pallium is feküdt a síron, a hozzá tartozó "szögekkel":

A Róma melletti Tre Fontane trappista kolostor szerzetesei minden évben felnevelnek két bárányt, ezek gyapjának egy része szolgál a palliumok szövéséhez.

A pallium a pápa liturgikus viselete a 4. század óta; legfőbb pásztori küldetését és kormányzati hatalmát jelképezi. A 6. század óta a metropoliták is megkapják az Apostoli Székkel való szorosabb közösségük és egyházkormányzati hatalmuk különleges jeleként.

A középkori pallium a bal vállon átvetett hosszú gyapjústóla volt, amelyet három drágakövekkel díszített tű rögzített.

A miseruha formájának változásával a pallium is átalakult, és a 17. századra nyerte el ma ismert, klasszikus alakját: 4–6 centiméter széles, hat kis fekete selyemkereszttel díszített, elöl és hátul 15–20 centiméteres pántban végződő stólaszerű gyapjúszalag. 1999 karácsonyán II. János Pál pápa egyszeri alkalommal felelevenítette a pallium régi alakját, amely azután állandósulni látszott XVI. Benedek pápánál is.

Halászgyűrű

A pápa jelvényei közé tartozik az a domborműves aranygyűrű, amely Szent Péter apostolt ábrázolja a kulcsokkal; eredeti foglalkozásából, a halászatból ered elnevezése: halászgyűrű – ami Péter apostol meghívásának evangéliumi jelenetére utal: emberek halászává teszlek" (Mk 1,17).

A gyűrű belsejében a pápa neve olvasható.

Első alkalommal a 13. században említik a pápa halászgyűrűjét, amelyet eredetileg személyes leveleinek lepecsételésére, majd a hivatalos iratok közül az úgynevezett brévék hitelesítésére használt. A nyilvános dokumentumokat ezzel szemben a pápai pecséttel zárták le, amelyet olvasztott ólomba mélyesztettek bele. Ezeket a dokumentumokat nevezték később bulláknak (a bulla eredetileg az olvasztott ólomdarabot jelentette).

Koronázásakor, illetve manapság péteri szolgálatának megkezdésekor a camerlengo bíboros húzta az új pápa ujjára; halálakor pedig szintén a camerlengo az, aki a visszaélések megelőzése végett gondoskodik annak megsemmisítéséről. Ez utóbbi XXIII. János halála óta kiment a szokásból.

XIV. Leó pápa ujjára május 18-án Luis Antonio Tagle bíboros húzta fel a halászgyűrűt – a szertartás egyik különösen megható pillanata volt.

Péter kulcsai

A pápának és a Szentszéknek a 13–14. század óta hivatalos jelvénye az egymást átlósan keresztező két kulcs, felettük a tiarával, amely megjelenik a pápai zászlón, érmeken, illetve címere mögött. Egyéb előfordulási helyein is mindenütt a Szentszékkel való kapcsolatra utal.

A kulcsok az oldás és kötés hatalmát, azaz Péter utóda joghatóságának teljességét szimbolizálják (vö. Mt 16,19: "Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.").

A címertani bal oldalon lévő aranykulcs a lelki, a jobb oldali ezüstkulcs pedig az evilági kormányzati hatalmat jelképezi.

A kettőt vörös zsinór köti össze, ami a kétfajta hatalomnak a pápai hivatalban megvalósuló egységét ábrázolja. A kulcsok feje alul található, mintegy a pápa kezében, a kulcsok keresztet mintázó tollazata pedig Krisztus megváltó művére utal.

Ferula

A pápa nem kampós végű pásztorbotot használ, mint a püspökök. Saját pásztorbotja, az úgynevezett ferula egy embermagas bot végére tűzött egyenlő szárú kereszt. Eredetileg csak bizonyos szertartásokon volt használatos, mint például püspökszentelésnél vagy az ünnepi misén, a be- és kivonulásnál.

A 17. században elhagyták, és csak VI. Pál pápa újította fel használatát, amikor lemondott számos addigi pápai jelvényről. Több változata is volt; a jól ismert, enyhén előrehajló ezüstfeszületet formázó ferulát végül Lello (Raffaele) Scorzelli olasz szobrász készítette az 1970-es évek elején.

Ezt használta I. János Pál és II. János Pál pápa, immár a püspöki pásztorbotéval teljesen megegyező módon.

Trón

A pápa kétféle alkalommal használ trónszéket.

Az őt Róma püspökeként megillető liturgikus szék, a "katedra" saját székesegyházában, azaz a Lateráni Szent János-bazilikában áll mind a mai napig.

A másutt végzett szertartások alkalmával mozdítható trónt használ.

A kihallgatásokon használt trón változó lehet az alkalom és a helyszín függvényében: az egyszerű karosszéktől a pápai palotában álló márványtrónuson át a lépcsős emelvényen elhelyezett trónszékig. Az egészen I. János Pál idejéig használatos hordszék szintén a pápai trón egyik változata volt.

Tiara

Eredete az idők homályába vész, az utóbbi pápák már nem is viselték, azonban nemcsak a pápai jelvényben, hanem az egyes pápák és a Vatikánváros címerében is szerepel.

Történészek szerint a tiara egy keleti süvegből fejlődött ki, amely a szabad emberek, így az uralkodók viselete volt. Annyi bizonyos, hogy pápák már a 7. század óta sajátos, fehér szövetből készült, magas, zárt fejfedőt hordtak méltóságuk jeleként. A világi uralom megszilárdulásával, valamikor a 12–13. század között tűnt fel rajta az első aranypánt vagy korona. A másodikat VIII. Bonifác (1294–1303) helyezte fel a tiarára, a harmadikat pedig nem sokkal később V. Kelemen (1305–1314), s ettől kezdve nevezték hármaskoronának (triregnum) is.

A koronák hármas száma a 16. századi koronázási szertartás szavai szerint arra utal, hogy a római pápa "a fejedelmek és királyok atyja, a világ ura és Krisztus földi helytartója". Idővel az eredeti szövet helyébe ezüstszövet lépett, amely merev tartást kölcsönzött neki, hogy elbírja a nehéz arany- és drágakődíszítést.

VI. Pál volt az utolsó, akit megkoronáztak – egy igen modern kinézetű – tiarával, 1964-ben azonban lemondott viseléséről. Ebben követték utódai, és azóta koronázási szertartás helyett a pápa "péteri szolgálata ünnepélyes megkezdéséről" beszélünk.

A tiara azonban továbbra is használatos a Szentszék, illetve a pápa címerén, hiszen a világi hatalomról való lemondás óta sem vált okafogyottá: ma Róma püspökének az Egyházon belüli legfőbb hatalmát jelképezi.

Napjainkra csupán a 19–20. századi tiarák maradtak fenn, közülük tízet őriznek a pápai sekrestyében. VI. Pál jótékony célú árverésre bocsátotta a sajátját, amely ma a New York-i székesegyházban látható, míg másolatát ugyancsak a pápai sekrestyében őrzik.

A Pápai Palotaőrség által IX. Piusznak adományozott tiara, amellyel később XXIII. Jánost is megkoronázták, látható volt a magyar kereszténység ezer évét bemutató 2001-es vatikáni kiállításon, amely 2002-ben a budapesti Nemzeti Múzeumban is megtekinthető volt.

XVI. Benedek pápa azzal lepte meg a közvéleményt, hogy saját címerén egyszerű püspöksüveget alkalmazott. Ám a püspöksüveg (mitra, infula) kezdetben szintén a pápa kizárólagos viselete volt. Így hát XVI. Benedek újítása, miszerint címerén tiara helyett mitra látható, tulajdonképpen visszatérés a pápák saját ősi fejdíszéhez – még akkor is, ha mitrát a címerén pápa addig még nem hordott, amióta csak címerhasználat létezett.

A Ferenc pápa címerében látható püspöki süveg XVI. Benedek címeréből származott, ezt vitte tovább XIV. Leó pápa is."

Forrás: Magyar Kurír