1563. nap: "Isten nem tart tőlünk távolságot"
A Szentatya a vasárnapi evangélium alapján arról elmélkedett, hogy Jézus minden gyógyításkor közel jön, megérinti az embert, senkit sem ítél el, hanem mindenkit felemel.
"A mai liturgia evangéliuma két csodáról szól, melyek látszólag összefonódnak. Amikor Jézus Jairusnak, a zsinagóga egyik elöljárójának házához megy, akinek a kislánya súlyos beteg, útközben egy vérfolyásos asszony megérinti a ruháját, ő pedig megáll, hogy meggyógyítsa. Közben az a hír érkezik, hogy Jairus lánya meghalt, Jézus azonban nem áll meg, hanem elmegy a házhoz, bemegy a kislány szobájába, megfogja a kezét, felsegíti, visszahozza az életbe (Mk 5,21–43). Két csoda, az egyik gyógyítás, a másik feltámasztás.
Ezt a két csodatételt az evangélista egyetlen epizódban beszéli el. Mindkettő fizikai érintkezés révén történik. Az asszony megérinti Jézus ruháját, Jézus pedig kézen fogja a kislányt. Miért fontos ez az érintés? Mert ez a két nő – az egyik, mert vérzik, a másik, mert meghalt – tisztátalannak számít, s ezért nem szabad velük testileg érintkezni. Jézus azonban hagyja magát megérinteni, és nem fél megérinteni. Jézus hagyja magát megérinteni, és nem fél megérinteni!
Még a fizikai gyógyítás előtt válságba sodorja azt a vallási tévhitet, amely szerint Isten szétválasztja a tisztákat és a tisztátalanokat.
Ezzel szemben Isten nem választ szét, mert mindannyian az ő gyermekei vagyunk, s a tisztátalanság nem az ételből, a betegségből vagy a halálból származik, hanem a tisztátalan szívből.
Jegyezzük meg ezt: a testi és lelki szenvedésekkel, a lélek sebeivel, a minket összetörő helyzetekkel szemben Isten nem tart távolságot, még a bűnnel szemben sem, Isten nem szégyell bennünket, nem ítél el bennünket, ellenkezőleg, közeledik, hogy megérinthessük, hogy megérinthessen bennünket, és mindig feltámaszt a halálból. Mindig kézen fog, hogy azt mondja nekünk: lányom, fiam, kelj fel (vö. Mk 5,41), járj, menj tovább! "Uram, bűnös vagyok!" – "Menj tovább, én bűnné tettem magam érted, hogy megmentselek!" – "De Uram, te nem vagy bűnös!" – "Nem, de elszenvedtem a bűn összes következményét, hogy megmentselek!" Ez gyönyörű!
Véssük szívünkbe ezt a képet, melyet Jézus nekünk ad: Isten kézen fog és felsegít, hagyja, hogy megérintse a fájdalmad, és megérint, hogy meggyógyítson, és visszaadja az életedet. Ő nem diszkriminál senkit, mert mindenkit szeret.
Feltehetjük magunknak a kérdést: hisszük-e, hogy Isten ilyen? Hagyjuk-e, hogy megérintsen az Úr, az ő igéje, az ő szeretete?
Érintkezünk-e testvéreinkkel, kezet nyújtunk-e nekik, hogy talpra álljanak, vagy távolságot tartunk, s kényünk-kedvünk szerint beskatulyázzuk az embereket?
Beskatulyázzuk az embereket. Felteszek egy kérdést: Vajon Isten, az Úr Jézus beskatulyázza-e az embereket? Mindenki magában válaszoljon! Isten beskatulyázza-e az embereket? És vajon én úgy élek-e, hogy állandóan beskatulyázom az embereket?
Testvéreim, nézzük Isten szívét, hogy az Egyház és a társadalom ne zárjon ki senkit, ne kezeljen senkit "tisztátalanként", hogy minden embert, a maga élettörténetével együtt, beskatulyázás nélkül, előítéletek nélkül elfogadjunk és szeressünk, hogy minősítések nélkül szeressünk!
Imádkozzunk a Boldogságos Szűzhöz: ő, a gyengédség anyja járjon közben értünk és az egész világért!"
Forrás: Magyar Kurír