1535. nap: "Jézus az egész életét ajándékká tette."

A Szentatya úrnapi beszédében kiemelte, hogy mennyire fontos eucharisztikus emberré válnunk, azaz magunkhoz venni Krisztus testét, hogy Ő alakítsa ki bennünk önmagát. 

"Olaszországban és más országokban ma tartják Úrnapjának főünnepét. A liturgia evangéliuma az utolsó vacsorát beszéli el (Mk 14,12–26), melynek során az Úr egy átadási mozdulatot tesz: a tanítványoknak megtört kenyérben és odanyújtott kehelyben ugyanis önmagát adja oda az egész emberiségért, önmagát kínálja fel a világ életéért.

Jézusnak ebben a kenyértörő mozdulatában van egy fontos szempont, melyet az evangélium a "nekik adta" (Mk 14,22) szavakkal hangsúlyoz. Jegyezzük meg szívünkben ezeket a szavakat: nekik adta. Az eucharisztia ugyanis mindenekelőtt az adás dimenziójára utal. Jézus nem azért veszi kezébe a kenyeret, hogy egyedül fogyassza el, hanem azért, hogy megtörje és tanítványainak adja, s ezzel feltárja kilétét és küldetését. Nem tartotta meg magának az életét, hanem nekünk adta; nem tekintette isteni létét féltve őrzendő kincsnek, hanem lemondott dicsőségéről, hogy osztozzon emberségünkben és bevezessen bennünket az örök életbe (vö. Fil 2,1–11). Jézus az egész életét ajándékká tette. Emlékezzünk erre:

Jézus az egész életét ajándékká tette.

Így megértjük, hogy az eucharisztia ünneplése, és az, hogy eszünk ebből a kenyérből, ahogyan különösen vasárnaponként tesszük, nem egy élettől elszakadt istentiszteleti aktus vagy a személyes megvigasztalódás puszta alkalma; mindig emlékeznünk kell arra, hogy amikor Jézus kezébe vette a kenyeret, akkor megtörte és nekik adta, s ezért a Vele való közösség képessé tesz arra, hogy mi is megtört kenyérré váljunk mások számára, hogy meg tudjuk osztani azt, amik vagyunk és amink van. Nagy Szent Leó azt mondta: "Éppen azt hozza létre a Krisztus testében és vérében való részesedés, hogy azzá alakuljunk át, akit magunkhoz vettünk" (Sermo 12 de Passione [Tizenkettedik beszéd Jézus kínszenvedéséről], 7).

Testvéreim, erre kaptunk hát meghívást: hogy azzá váljunk, amit megeszünk, hogy "eucharisztikus" emberré váljunk, vagyis olyanná, aki már nem önmagának él (vö. Róm 14,7), a birtoklás és a fogyasztás logikájában, hanem aki képes ajándékká tenni életét mások számára. Így, az eucharisztiának köszönhetően egy új világ prófétái és építői leszünk: amikor legyőzzük az önzést és megnyílunk a szeretetre, amikor testvéri kapcsolatokat ápolunk, amikor részt vállalunk testvéreink szenvedéséből és megosztjuk kenyerünket és erőforrásainkat a rászorulókkal, amikor adottságainkat mindenkinek a szolgálatába állítjuk, akkor Jézushoz hasonlóan megtörjük életünk kenyerét.

Testvéreim, tegyük fel magunknak a kérdést: én magamnak tartom-e meg az életemet, vagy Jézushoz hasonlóan odaadom? Szétosztom-e magam másokért, vagy bezárkózom kicsiny világomba? A mindennapi helyzetekben tudok-e osztozni, vagy mindig a saját érdekeimet keresem?

Szűz Mária, aki befogadta Jézust, a mennyből alászállt kenyeret, és vele együtt teljesen odaadta magát, segítsen, hogy mi is szeretetajándékká váljunk, egységben az eucharisztikus Jézussal!"

Forrás: Magyar Kurír