1507. nap: "Az igaz barát nem hagy el"
Ferenc pápa szavai az emberi barátságra és Istennel való barátságunkra irányítják a figyelmünket.
"Ma az evangélium arról szól, hogy Jézus azt mondja az apostoloknak: "Többé nem szolgáknak, hanem barátaimnak hívlak benneteket" (vö. Jn 15,15). Mit jelent ez?
A Bibliában Isten "szolgái" különleges emberek, akiknek Isten fontos küldetést ad. Ilyen például Mózes (vö. Kiv 14,31), Dávid király (vö. 2Sám 7,8), Illés próféta (vö. 1Kir 18,36), egészen Szűz Máriáig (vö. Lk 1,38). Ők azok az emberek, akiknek a kezébe Isten a kincseit helyezi (vö. Mt 25,21). De Jézus szerint mindez nem elég annak kifejezésére, hogy kik vagyunk számára, nem elég, több kell hozzá, valami nagyobb, ami túlmutat a javakon és magukon a terveken: barátság kell hozzá.
Már gyermekként megtanuljuk, milyen szép ez a tapasztalat: a barátainknak odaadjuk a játékainkat, a legszebb dolgokkal ajándékozzuk meg őket; aztán – ahogy növekszünk– kamaszként megosztjuk velük első titkainkat; fiatalon megbízhatóságunkkal, hűségünkkel ajándékozzuk meg őket; felnőttként megosztjuk egymással örömeinket és gondjainkat; öregként pedig megosztjuk emlékeinket, elgondolásainkat és a hosszú napok csendjeit. Isten igéje a Példabeszédek könyvében azt mondja, hogy "az olaj és a tömjénfüst öröm a szívnek, a gyengéd barátság vigasz a léleknek" (Péld 27,9).
Gondoljunk egy kicsit a barátainkra, és adjunk hálát értük az Úrnak! Szánjunk rá egy kis időt, és gondoljunk rájuk!
A barátság nem számítás eredménye, nem is kényszer szülötte: spontán módon jön létre, amikor felismerünk valamit magunkból a másikban. És ha a barátság igaz, akkor olyan erős, hogy árulás esetén sem szűnik meg. "A barát mindig szeret" – mondja a Példabeszédek könyve (Péld 17,17), ahogy Jézus is bizonyítja, amikor az őt csókkal eláruló Júdásnak azt mondja: "Barátom, tudom, miért jöttél!" (Mt 26,50). Az igaz barát nem hagy el, akkor sem, ha hibázol: figyelmeztet, esetleg megdorgál, de megbocsát, és nem hagy el!
Ma Jézus az evangéliumban azt mondja, hogy számára épp ilyenek vagyunk, barátai vagyunk: minden érdemtől és elvárástól függetlenül szeretett emberek, akik felé kinyújtja kezét, és akiknek felkínálja szeretetét, kegyelmét, szavát; akikkel – velünk, barátaival – megosztja azt, ami a legkedvesebb számára, mindazt, amit az Atyától hallott (vö. Jn 15,15). Odáig megy, hogy törékennyé teszi magát értünk, hogy védekezés és színlelés nélkül a kezünkbe adja magát, mert szeret bennünket. Az Úr szeret bennünket, barátként a javunkat akarja, és azt szeretné, hogy részesedjünk az övében.
Kérdezzük meg hát magunktól: milyen arca van számomra az Úrnak? Baráti vagy idegen arc? Érzem-e, hogy szeret engem?
És milyen Jézus-arc az, amelyről tanúságot teszek másoknak, különösen azoknak, akik hibáznak és megbocsátásra szorulnak?
Mária segítsen, hogy növekedjünk a Fiával való barátságban, és terjesszük azt magunk körül!"
Forrás: Magyar Kurír