1486. nap: „A találkozásokat, melyeket átéltünk Jézussal, meg kell osztani és tovább kell adni.”
A Szentatya vasárnapi elmélkedésében hitünk és a Feltámadottal való találkozásaink megosztására biztat bennünket.
"A mai evangélium visszavisz bennünket húsvét estéjére. Az apostolok együtt vannak az imateremben, amikor Emmauszból visszatér a két tanítvány, és elmesélik találkozásukat Jézussal. És miközben megosztják örömteli élményüket, a feltámadt Jézus megjelenik az egész közösségnek. Jézus épp akkor érkezik, amikor ők a vele való találkozásuk történetét mesélik el. Ez arra irányítja gondolatainkat, hogy jó megosztani, fontos megosztani a hitet. Ez a történet elgondolkodtat bennünket arról, milyen fontos, hogy megosszuk a feltámadt Jézusba vetett hitünket.
Naponta ezernyi üzenettel bombáznak bennünket. Sok közülük felszínes és haszontalan, mások indiszkrét kíváncsiságról árulkodnak, vagy ami még rosszabb, szóbeszédből és rosszindulatból származnak. Az ilyen hírek nem szolgálnak semmire, sőt ártalmasak.
De vannak jó, pozitív, építő jellegű hírek is, és mindannyian tudjuk, milyen jó érzés jó dolgokat hallani, és mennyivel jobban érezzük magunkat, amikor ez történik. Az is jó, ha megosztjuk másokkal azokat a dolgokat, amelyek kedvezően vagy fájdalmasan érintették az életünket, hogy így segítsünk másokat.
Mégis van egy dolog, amiről sok esetben nehezen beszélünk. Miről beszélünk nehezen? A legszebb dologról, amiről beszélnünk kell: a Jézussal való találkozásunkról. Mindannyian találkoztunk már az Úrral, és küzdünk azzal, hogy beszéljünk róla. Mindannyian nagyon sokat tudnánk beszélni róla: emlékezzünk vissza, hogyan érintett meg bennünket az Úr, és osszuk meg másokkal, nem kioktatóan, hanem úgy, hogy megosztjuk azokat az egyedülálló pillanatokat, amikor az Urat elevenen, közelről érzékeltük, amikor örömöt gyújtott a szívünkben vagy letörölte könnyeinket, amikor bizakodást öntött belénk és megvigasztalt, amikor erővel és lelkesedéssel töltött el bennünket, vagy amikor megbocsátást és gyengédséget közvetített felénk.
Ezeket a találkozásokat, melyeket mindannyian átéltünk Jézussal, meg kell osztani és tovább kell adni. Fontos megtenni ezt a családban, a közösségben, a barátaink felé.
Mint ahogyan jó beszélni azokról a jó törekvésekről is, amelyek irányítottak bennünket életünkben, a jó gondolatokról és érzésekről, amelyek oly sokat segítenek az előrehaladásban, sőt azokról az erőfeszítésekről és fáradozásokról is, amelyeket azért teszünk, hogy megértsük a dolgokat és fejlődjünk a hitéletben, esetleg azért is, hogy magunkba szálljunk és visszatérjünk arra az útra, amelyen járnunk kell. Ha ezt megtesszük, Jézus, ahogyan az emmauszi tanítványokkal tette húsvét estéjén, meg fog lepni bennünket, és még szebbé teszi találkozásainkat és életünk közegeit.
Próbáljuk hát felidézni életünk egyik jelentős mozzanatát, egy meghatározó fontosságú találkozást Jézussal! Mindenkinek volt már ilyen, valamennyiünknek volt már találkozása az Úrral. Tartsunk egy kis csendet, és gondolkodjunk el: mikor találtam rá az Úrra? Mikor jött hozzám közel az Úr? Gondolkodjunk csendben! És ezt a találkozást az Úrral megosztottam-e, hogy megdicsőítsem az Urat?
És meghallgattam-e másokat, amikor meséltek nekem a Jézussal való találkozásukról?
A Szűzanya segítsen bennünket abban, hogy megosszuk hitünket, és így közösségeinket egyre inkább az Úrral való találkozás helyszíneivé tegyük!"
Forrás: Magyar Kurír