1479. nap: „Életünk van”

Ferenc pápa az Irgalmasság vasárnapján a reményre és Jézus feltámadására irányította a figyelmünket. Olvassuk nyitott szívvel a szavait!

"Ma, húsvét második vasárnapján, melyet Szent II. János Pál az Isteni Irgalmasság vasárnapjának nevezett el, az evangélium (vö. Jn 20,19–31) azt mondja nekünk, hogy ha hiszünk Jézusban, Isten Fiában, akkor az ő nevében örök életünk van (Jn 20,31). "Életünk van": mit jelent ez?

Mindannyian azt akarjuk, hogy életünk legyen, de különböző módjai vannak annak, hogy ezt az ember elérje. Vannak például olyanok, akik a létezést lázas rohanásra szűkítik, vagyis azért lótnak-futnak, hogy sok mindent élvezzenek és birtokoljanak: enni és inni, szórakozni, pénzt és dolgokat gyűjteni, új és erős élményeket szerezni stb. Ez az út első pillantásra tetszetősnek tűnik, csakhogy a szívet nem elégíti ki. Az embernek nem így "van élete", mert az élvezet és a hatalom útja nem vezet boldogsághoz. Így ugyanis az emberi létezés sok aspektusa marad megválaszolatlanul, mint például a szeretet vagy a fájdalom, a korlátok közé zártság és a halál elkerülhetetlen tapasztalatai. Továbbá beteljesületlen marad a mindannyiunkban ott élő álom: annak reménye, hogy örökké éljünk, hogy vég nélkül szeressenek bennünket. Ma az evangélium azt mondja, hogy az életnek ez a teljessége, melyre mindannyian meghívást kaptunk, Jézusban valósul meg: ő az, aki az élet teljességét nekünk adja.

De hogyan juthatunk hozzá, hogyan tapasztalhatjuk meg?

Nézzük, mi történt a tanítványokkal az evangéliumban! Életük legtragikusabb időszakát élik át: a passió napjai után rémülten és csüggedten a felső szobába zárkóznak. A feltámadt Jézus eljön hozzájuk, és először a sebeit mutatja meg nekik (vö. Jn 20,20): ezek a szenvedés és a fájdalom jelei voltak, bűntudatot ébreszthettek, Jézussal viszont az irgalom és a megbocsátás csatornájává válnak. Így a tanítványok látják és kézzelfoghatóan megtapasztalják, hogy Jézussal az élet győz, mindig, a halál és a bűn pedig vereséget szenved.

Megkapják Jézus Lelkének ajándékát, aki új életet ad nekik, a szeretett gyermekek életét, melyet átjár az öröm, a szeretet és a remény.

Kérdezek tőletek valamit: nektek van-e reményetek? Mindenki tegye fel magának a kérdést: milyen az én reményem?

Látjuk hát, mit kell tennünk, hogy mindennap "életünk legyen": elég szemünket a megfeszített és feltámadt Jézusra szegezni, találkozni vele a szentségekben és az imádságban, felismerni jelenlétét, hinni benne, engedni, hogy megérintsen az ő kegyelme és vezessen az ő példája, megtapasztalni annak örömét, hogy úgy szeretünk, ahogyan ő. A Jézussal való összes találkozás, a vele való összes élő találkozás azt teszi lehetővé, hogy "több" életünk legyen. Keressük Jézust, engedjük, hogy ő ránk találjon – mert ő keres bennünket! –, nyissuk meg szívünket a Jézussal való találkozásra!

De tegyük fel magunknak a kérdést: én hiszek-e Jézus feltámadásának erejében, hiszek-e abban, hogy Jézus feltámadt? Hiszek-e a bűn, a félelem és a halál felett aratott győzelmében? Hagyom-e magam bevonódni az Úrral, a Jézussal való kapcsolatba? És hagyom-e, hogy ő arra indítson, hogy szeressem testvéreimet, és hogy mindennap reméljek? Mindenki gondolkodjon el ezen!

Mária segítsen abban, hogy egyre jobban higgyünk a feltámadt Jézusban, hogy "életünk legyen", és terjesszük a húsvét örömét!"

Forrás: Magyar Kurír