1444. nap: „Magunk körül teremtsünk több otthont!”

A Szentatya a jeruzsálemi templom megtisztításáról szóló evangélium kapcsán az Isten – és emberszeretet aktívabb megélésére buzdít bennünket…

"Ma az evangélium egy kemény jelenetet állít szemünk elé: Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból (vö. Jn 2,13–25), kikergeti az árusokat, felborítja a pénzváltók asztalait, és mindenkit megdorgál: "Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká" (Jn 2,16). Időzzünk el egy kicsit a ház és a vásárcsarnok közötti ellentétnél: az Úr elé állás két módjáról van szó ugyanis.

A vásárként felfogott templomban ahhoz, hogy az ember igaznak bizonyuljon Isten színe előtt, elég volt megvenni egy bárányt, kifizetni és az oltár parazsán feláldozni. Megvenni, kifizetni, feláldozni, s aztán mindenki mehet haza. A házként, otthonként felfogott templomban viszont ennek az ellenkezője történik: az ember azért megy oda, hogy találkozzon az Úrral, hogy egységben legyen vele, hogy egységben legyen testvéreivel, hogy megossza örömeit és bánatait. A vásárban az ember az árat figyeli, otthon az ember nem számolgat; a vásárban az ember a saját érdekeit keresi, otthon szabadon adja, ami az övé. Jézus ma azért kemény, mert nem fogadja el, hogy a vásár-templom foglalja el az otthon-templom helyét, nem fogadja el, hogy az Istennel való kapcsolat távolságtartó és kereskedelmi jellegű legyen ahelyett, hogy szoros és bizalomteli lenne, nem fogadja el, hogy vásári asztalok foglalják el a családi asztal helyét, hogy árak foglalják el az ölelések helyét, és pénzérmék a simogatások helyét. Miért nem fogadja el Jézus? Mert ez gátat emel Isten és ember, testvér és testvér között, holott Krisztus azért jött, hogy közösséget teremtsen, hogy irgalmat, vagyis megbocsátást hozzon, hogy közelséget hozzon.

Ma arra kapunk meghívást, nagyböjti utunk szempontjából is, hogy magunkban és magunk körül több otthont teremtsünk és kevesebb vásárt működtessünk. Mindenekelőtt Isten irányában: sokat imádkozva, gyermekekként, akik fáradhatatlanul, bizalommal kopogtatnak az Atya ajtaján, nem pedig kapzsi és bizalmatlan kereskedőkként. Először tehát imádkozással. Aztán a testvériség terjesztésével: nagy testvériségre van szükség! Gondoljunk arra a kínos, elszigetelő, olykor egyenesen ellenséges csendre, amellyel oly sok helyen találkozunk.

Kérdezzük meg tehát magunktól: először is, milyen az én imám? Megfizetendő árról szól, vagy a bizalomteljes önátadás ideje, miközben nem is nézem az órát? És milyen a kapcsolatom másokkal?

Tudok-e adni anélkül, hogy viszonzásra várnék? Meg tudom-e tenni az első lépést, hogy áttörjem a hallgatás falait és áthidaljam a távolságtartás űrjeit? Ezeket a kérdéseket kell feltennünk magunknak.

Mária segítsen bennünket, hogy "otthont teremtsünk" Istennel, egymás között és magunk körül!"

Forrás: Magyar Kurír