1430. nap: "Vadállatokkal és angyalokkal"

A Szentatya pár gondolattal segít minket, hogy a nagyböjti időben jobban megtaláljuk Jézust, szívünk pusztájában...

"Ma, nagyböjt első vasárnapján az evangélium a pusztában kísértést szenvedő Jézust állítja szemünk elé (vö. Mk 1,12–15). A szöveg így szól: "Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán." A nagyböjtben nekünk ki kell mennünk a pusztába, vagyis be kell lépnünk a csendbe, belső világunkba, figyelnünk kell a szívünket, kapcsolatba kell lépnünk az igazsággal. A pusztában – teszi hozzá a mai evangélium – Krisztus "vadállatokkal volt együtt, és az angyalok szolgáltak neki" (Mk 1,13). Vadállatok és angyalok alkotják Jézus társaságát. Jelképes értelemben a mi társaságunkat is: amikor ugyanis belépünk belső pusztánkba, ott vadállatokkal és angyalokkal találkozhatunk.

Vadállatokkal. Milyen értelemben? A lelki életben úgy gondolhatunk rájuk, mint rendezetlen szenvedélyekre, melyek megosztják és próbálják birtokba venni szívünket. Bűvölnek bennünket, csábítónak tűnnek, és ha nem vigyázunk, szét is marcangolhatnak. Neveket is adhatunk a lélek eme "vadállatainak": a bűnös szokások, a számításnak és elégedetlenségnek a börtönébe záró pénzsóvárság, a nyugtalanságra és magányra ítélő élvezetek hiúsága, a hírnévre való áhítozás, mely bizonytalanságot kelt s a megerősítés és előtérbe kerülés állandó igényét ébreszti. Ne feledkezzünk meg ezekről a dolgokról, melyekkel belül találkozhatunk: a sóvárság, a hiúság és az áhítozás. Olyanok, mint a "vadállatok", és mint ilyeneket meg kell szelídíteni, és meg kell velük küzdeni: különben felfalják a szabadságunkat.

A nagyböjt pedig segít belépni belső pusztánkba, hogy helyrehozzuk ezeket a dolgokat.

Aztán a pusztában az angyalok voltak ott. Ők Isten hírnökei, akik segítenek nekünk, jót tesznek velünk; az evangélium szerint ugyanis a szolgálat jellemzi őket (vö. Mk 1,13): ez pontosan ellentéte a szenvedélyekre jellemző birtoklásnak. Szolgálat a birtoklással szemben. Az angyali szellemek a Szentlélek által sugallt jó gondolatokra és érzésekre utalnak. Míg a kísértések szétszakítanak bennünket, a jó isteni sugallatok egységesítenek bennünket és összhangot teremtenek bennünk: megnyugtatják a szívet, Krisztus ízével, a "mennyország ízével" itatják át. Ahhoz pedig, hogy megragadjuk Isten sugallatát, el kell csendesednünk és imádkoznunk kell. A nagyböjt ideje épp erre szolgál.

Megkérdezhetjük magunktól, először: melyek azok a rendetlen szenvedélyek, "vadállatok", amelyek a szívemben forronganak? Másodszor: annak érdekében, hogy Isten hangja megszólalhasson a szívemben és megőrizhesse a szívemet a jóban, gondolkodom-e azon, hogy egy kicsit visszavonuljak a "pusztába", próbálok-e időt szánni rá napjaim folyamán?

A Szent Szűz, aki őrizte az igét, és nem engedett a gonosz kísértéseinek, segítsen bennünket a nagyböjt útján!"

Forrás: Magyar Kurír