1416. nap: "Isten mindig közel van hozzánk"
A Szentatya beszéde gondolatainkat a helyes istenkép felé fordítja. Fogadjuk be, és kerüljünk közelebb az együttérző Mennyei Atyához!
"A szentmise evangéliuma mozgásban mutatja meg nekünk Jézust: ugyanis alighogy befejezte a prédikálást, és távozott a zsinagógából, Simon Péter házába megy, ahol meggyógyítja Péter anyósát; aztán estefelé ismét kimegy, mégpedig a város kapujához, ahol sok beteggel és megszállottal találkozik, és meggyógyítja őket; másnap korán reggel kel, kimegy, és félrevonul imádkozni; végül pedig ismét útnak indul Galileán keresztül (vö. Mk 1,29–39). Jézus mozgásban van. Időzzünk el Jézus folytonos mozgásánál, mely valami fontosat mond el Istenről, ugyanakkor hitünkkel kapcsolatos kérdéseket is intéz hozzánk.
A sérült emberek segítségére siető Jézus kinyilvánítja nekünk az Atya arcát. Lehet, hogy még egy távoli, rideg, a sorsunk iránt közömbös Isten képe él bennünk. Az evangélium viszont azt megmutatja, hogy Jézus a zsinagógában való tanítás után kimegy, hogy az általa hirdetett ige elérje, megérintse és meggyógyítsa az embereket. Ezzel azt tárja fel, hogy Isten nem egy távolságtartó, magasból parancsoló úr, hanem épp ellenkezőleg, egy szeretettel teli Atya, aki közel jön, meglátogatja otthonainkat, meg akar menteni, meg akar szabadítani, meg akar gyógyítani a test és lélek minden bajából. Isten mindig közel van hozzánk. Isten magatartását három szóval lehet jellemezni: közelség, együttérzés és gyengédség. Azért jön közel hozzánk Isten, hogy gyengéden kísérjen bennünket, és megbocsásson nekünk. Ne felejtsétek el ezt: közelség, együttérzés és gyengédség. Ez Istennek a magatartása!
Jézusnak ez a szüntelen úton levése kihívás számunkra. Feltehetjük magunknak a kérdést: felfedeztük-e már Istennek mint az irgalmasság Atyjának arcát, vagy egy rideg és távoli Istent hiszünk és hirdetünk? A hit belénk ülteti-e az út nyugtalanságát, vagy csak bensőséges vigasztalás számunkra, mely nyugton hagy bennünket?
Vajon csak azért imádkozunk, hogy békében érezzük magunkat, vagy a hallott és hirdetett ige minket is arra késztet, hogy Jézushoz hasonlóan elinduljunk mások felé Isten vigasztalását terjeszteni?
Érdemes feltenni magunknak ezeket a kérdéseket.
Nézzük tehát Jézus útját, és emlékezzünk arra, hogy első lelki feladatunk az, hogy elhagyjuk azt az Istent, akiről azt hisszük, hogy ismerjük, és hogy naponta megtérjünk ahhoz az Istenhez, akit Jézus az evangéliumban bemutat, aki a szeretet és az együttérzés Atyja. A közeli, együttérző és gyengéd Atya. És amikor felfedezzük az Atya igazi arcát, hitünk éretté válik: nem maradunk "sekrestyekeresztények" vagy "szalonkeresztények", hanem meghívást érzünk arra, hogy a reményadó és gyógyító Isten hordozóivá váljunk.
A Boldogságos Szűz Mária, az úton lévő asszony segítsen bennünket abban, hogy a közel lévő, együttérző és gyengéd Urat hirdessük és róla tegyünk tanúságot!"
Forrás: Magyar Kurír