1402. nap: "Az evangélium hirdetése nem idővesztegetés."
Ferenc pápa a tanítványságról beszél ma nekünk, és arra hív, hogy el ne feledkezzünk a meghívásunkról, és a vele járó küldetésünkről.
"A mai evangélium az első tanítványok hivatásáról szól (vö. Mk 1,14–20). Az egyik első dolog, amit Jézus tesz nyilvános működésének kezdetén, az, hogy meghív másokat, hogy csatlakozzanak küldetéséhez: odamegy néhány fiatal halászhoz, és meghívja őket, hogy kövessék, s így "emberhalászok legyenek" (Mk 1,17). Ez valami fontosat mond nekünk: az Úr szeret bevonni bennünket a megváltás művébe, azt akarja, hogy vele együtt tevékenyek legyünk, azt akarja, hogy felelősek és főszereplők legyünk. Az a keresztény, aki nem tevékeny, aki nem felelős az Úr hirdetésének munkájában, és aki nem főszereplője hitének, az nem keresztény vagy ahogy nagymamám szokta volt mondani, "rózsavizes" keresztény.
Önmagában Istennek nem lenne szüksége ránk, mégis bevon bennünket, annak ellenére, hogy ezzel magára kell vennie megannyi korlátunkat: mindannyian korlátokkal küszködünk, sőt bűnösök vagyunk, s ő magára veszi ezt. Nézzük meg például, mennyire türelmes volt a tanítványokkal: gyakran nem értették a szavait (vö. Lk 9,51–56), néha nem jöttek ki egymással (vö. Mk 10,41), sokáig nem tudták elfogadni igehirdetésének lényegi elemeit, például a szolgálatot (vö. Lk 22,27). Jézus mégis őket választotta, és továbbra is hitt bennük. Ez fontos, az Úr kiválasztott bennünket, hogy keresztények legyünk. Igaz, bűnösök vagyunk, egymás után követjük el a bűnöket, de az Úr továbbra is hisz bennünk.
Ez csodálatos!
Isten üdvösségének mindenkihez való eljuttatása volt Jézus legnagyobb boldogsága, ez volt az ő küldetése, létének értelme (vö. Jn 6,38), vagy ahogyan ő mondja, a tápláléka (vö. Jn 4,34). Minden szóval és cselekedettel, mellyel csatlakozunk hozzá, a szeretet továbbadásának gyönyörű kalandjában a fény és az öröm megsokszorozódik (vö. Iz 9,2): nemcsak körülöttünk, hanem bennünk is.
Az evangélium hirdetése tehát nem idővesztegetés: azt jelenti, hogy boldogabbak leszünk azáltal, hogy segítünk másoknak boldognak lenni; azt jelenti, hogy szabaddá válunk önmagunktól azáltal, hogy segítünk másoknak szabaddá válni; azt jelenti, hogy jobbá leszünk azáltal, hogy segítünk másoknak jobbá válni!
Kérdezzük meg hát magunktól: megállok-e időnként, hogy felidézzem az örömet, amely növekedett bennem és körülöttem, amikor elfogadtam a meghívást arra, hogy megismerjem Jézust és tanúságot tegyek róla? Amikor imádkozom, megköszönöm-e az Úrnak, hogy meghívott arra, hogy másokat boldoggá tegyek? Végül: vágyom-e arra, hogy tanúságtételemmel és örömömmel megízleltessem másokkal, hogy milyen jó dolog Jézust szeretni?
Szűz Mária segítsen, hogy megízleljük az evangélium örömét!"
Forrás: Magyar Kurír