1395. nap: "Az Úrral lakunk-e?"

Ferenc pápa nagyon egyszerűen, mégis mélyrehatóan fogalmazza meg számunkra az Úr követésének útját: keresni, nála lakni, hirdetni. Tanuljuk el ezt a hármast.

"A mai evangélium Jézusnak az első tanítványaival való találkozását mutatja be (vö. Jn 1,35–42). Ez a jelenet arra hív bennünket, hogy emlékezzünk vissza a Jézussal való első találkozásunkra. Mindannyiunknak volt első találkozása Jézussal: gyermekként, tizenévesként, fiatalként, felnőttként… Mikor találkoztam először Jézussal? Visszaemlékezhetünk egy kicsit. Miután felidéztük ezt gondolatban, emlékezetünkben, ébresszük fel magunkban a Krisztus-követés örömét, és tegyük fel a kérdést: mit jelent Jézus tanítványának lenni? A mai evangélium három szót kínál nekünk: keressük Jézust, lakunk Jézusnál, hirdetjük Jézust.

Először is: keressük. Két tanítvány Keresztelő János tanúságtételének köszönhetően követni kezdte Jézust, ő pedig, amikor "látta, hogy követik, megkérdezte: »Mit kerestek?«" (Jn 1,38). Ezek az első szavak, amelyeket Jézus hozzájuk intéz: mindenekelőtt arra kéri őket, hogy nézzenek magukba, és kérdezzék meg maguktól, milyen vágyakat hordoznak szívükben. "Mit kerestek?" Az Úr nem áttérőket akar, nem a közösségi oldalakra jellemző felszínes "követőket" akar. Az Úr olyan embereket akar, akik kérdéseket tesznek fel maguknak, akik engedik, hogy az ő igéje megszólítsa őket. Ezért ahhoz, hogy valaki Jézus tanítványa legyen, először is keresnie kell őt, nyitott, kereső szívvel kell rendelkeznie, nem pedig teli vagy megelégedett szívvel.

Mit kerestek ezek az első tanítványok? A második igén keresztül megláthatjuk: lakni. Nem híreket vagy információkat kerestek Istenről, nem jeleket vagy csodákat kerestek, hanem találkozni akartak a Messiással, hogy beszélgessenek vele, hogy vele legyenek, és hallgassák őt. Az első kérdés, amelyet feltesznek: "Hol laksz?" (Jn 1,38). Krisztus pedig hívja őket, hogy legyenek vele: " Jöjjetek, és nézzétek meg!" (Jn 1,39). Vele lenni, vele maradni – ez a legfontosabb az Úr tanítványa számára.

A hit tehát nem elmélet, nem, hanem találkozás: a hit az, hogy elmegyünk megnézni, hol lakik az Úr, és nála lakunk. Találkozni az Úrral és vele együtt lakni.

Keresni, lakni, és végül hirdetni. A tanítványok keresték Jézust, aztán elmentek vele, és az egész napot vele töltötték. Most pedig hirdetni kezdik. Visszatérnek, és hirdetik. Keresés, nála lakozás, hirdetés. Én keresem-e Jézust? Jézusnál lakom-e? Van-e bátorságom hirdetni Jézust? Ez az első találkozás Jézussal olyan meghatározó élmény volt, hogy a két tanítvány örökre megjegyzi annak időpontját: "délután négy óra körül volt" (Jn 1,39). Ez mutatja e találkozás az erejét. Szívük pedig annyira megtelt örömmel, hogy szükségét érezték, hogy azonnal továbbadják a kapott ajándékot. Egyikük, András ugyanis sietett, hogy megossza azt fivérével. Testvéreim, ma mi is emlékezzünk vissza az Úrral való első találkozásunkra. Mindannyiunknak volt első találkozása vele, akár a családban, akár azon kívül… Mikor találkoztam az Úrral? Mikor érintette meg az Úr a szívemet?

Tegyük fel magunknak a kérdést: vajon még mindig az Úrba szerelmes tanítványok vagyunk-e, keressük-e az Urat, vagy belekényelmesedtünk egy megszokásokra épülő hitbe? Vele lakunk-e az imádságban, tudunk-e csendben vele lenni?

Tudunk-e az Úrral imádságban együtt időzni, csendben vele lenni? És érzünk-e vágyat arra, hogy továbbadjuk, hogy hirdessük az Úrral való találkozás szépségét? 

A Boldogságos Szűz Mária, Jézus első tanítványa, ébressze fel bennünk annak vágyát, hogy keressük Jézust, vele legyünk, és hirdessük őt!"

Forrás: Magyar Kurír