1381. nap: "Isten eljött, hogy a mi problémákkal teli életünket élje."

Ferenc pápa Szent Család vasárnapja kapcsán arra hív bennünket, hogy csodálkozzunk rá családtagjainkra, és elsősorban Istenre! 

"Ma Jézus, Mária és József szent családjának ünnepét üljük. Az evangéliumban arról olvasunk, hogy a jeruzsálemi templomba mennek, hogy bemutassák a gyermeket az Úrnak (vö. Lk 2,22–40).

Megérkeznek a templomba, és ott a bemutatható áldozatok közül a legszerényebb, legegyszerűbb áldozatot mutatják be, tanúságot téve szegénységükről. Végül Mária jövendölést kap: "Tőr szúrja át lelkedet" (Lk 2,35). Szegényen érkeznek, és a szenvedés terhével távoznak. Ez meglepődést vált ki: hogyan lehetséges, hogy Jézus családja, az egyetlen család a történelemben, amely Isten testi jelenlétével büszkélkedhet, ahelyett, hogy gazdag lenne, szegény?! Ahelyett, hogy könnyebb útja lenne, úgy tűnik, akadályok gördülnek útjába! Ahelyett, hogy nehézségektől mentes lenne, nagy fájdalmak jellemzik életét!

Mit mond ez családjainknak, mit üzen ez az életmód, mit mond a Szent Családnak, ennek a szegény, akadályokba ütköző, nagy fájdalmakat megtapasztaló családnak az élete? Valami nagyon szépet mond: Isten, akiről gyakran azt képzeljük, hogy a problémák felett áll, eljött, hogy a mi problémákkal teli életünket élje.

Így mentett meg bennünket: nem felnőttként, hanem kicsiny gyermekként jött; családban élt, egy anya és egy apa gyermekeként; családban töltötte ideje nagy részét, ott növekedett, tanult, mindennapi, rejtett, csendes környezetben. Nem kerülte ki a nehézségeket, ellenkezőleg, családot választott, egy "szenvedésben tapasztalt" családot,és azt üzeni családjainknak: "Ha nehézségekkel küzdötök, én tudom, min mentek keresztül, mert azt én is megtapasztaltam: én, anyám és apám, mi is megtapasztaltuk, hogy elmondhassuk a ti családjaitoknak is: nem vagytok egyedül!"

József és Mária "csodálkoztak azokon a dolgokon, amiket Jézusról mondtak" (vö. Lk 2,33), mert nem gondolták, hogy az agg Simeon és Anna prófétanő ilyen dolgokat mondanak. El voltak ámulva. És ennél szeretnék ma megállni: az elámulás képességénél.

Az elámulásra való képesség a boldogulás titka a családban. Ne szokjunk hozzá a mindennapisághoz!

Mindenekelőtt arra kell képesnek lennünk, hogy ámuldozzunk a minket kísérő Istenen. Aztán pedig tudnunk kell csodálkozni a családon is. A házasságban is jó rácsodálkozni tudni a házastársadra, például úgy, hogy este kézen fogod, és néhány pillanatra gyengéden a szemébe nézel: a rácsodálkozás gyengédséghez vezet, mindig. Gyönyörű a gyengédség a házasságban! És aztán jó csodálkozni az élet csodáján, a gyermekeken, időt szánni arra, hogy játsszunk velük és meghallgassuk őket. Titeket kérdezlek, édesapák és édesanyák: szántok-e időt arra, hogy játszatok gyermekeitekkel? Kimentek-e velük sétálni? Tegnap telefonon beszéltem valakivel, és megkérdeztem tőle: "Hol vagy?" Ő azt válaszolta: "A téren vagyok, sétálni vittem a gyerekeimet." Ez gyönyörű apaság és anyaság! Aztán jó elcsodálkoznunk a nagyszülők bölcsességén. Sokszor előfordul, hogy a nagyszülőket félreállítjuk az életben. Nem szabad! A nagyszülők a bölcsesség forrásai. Tanuljunk meg rácsodálkozni a nagyszülők bölcsességére, élettörténetére. A nagyszülők rávilágítanak arra, ami valóban lényeges az életben. És végül csodálkozzunk rá saját szeretettörténetünkre – mindannyiunknak megvan a sajátja: az Úr szeretetben járt mellettünk, csodálkozzunk rá!

Életünknek bizonyára vannak kedvezőtlen vonásai, de csodálkozzunk rá Isten jóságára is, arra, hogy velünk jár, akkor is, ha mi meglehetősen tapasztalatlanok vagyunk.

Mária, a családok királynője segítsen bennünket elcsodálkozni: kérjük ma az csodálkozás kegyelmét! A Szűzanya segítsen bennünket, hogy mindennap rácsodálkozzunk a jóra, és meg tudjuk tanítani másoknak az elcsodálkozás szépségét!"

Forrás: Magyar Kurír