1360. nap: "Minél figyelmesebb a csend, annál erősebb a szó."

A Szentatya gondolatai Keresztelő János fellépése kapcsán, ma a csendre irányítják a figyelmünket. Feltehetjük magunknak mi is a kérdést: milyen helye van a csendnek a napjaimban?

"Ma, advent második vasárnapján az evangélium Keresztelő Szent Jánosról, Jézus előfutáráról beszél (vö. Mk 1,1–8), és úgy jellemzi őt, mint a "pusztában kiáltónak a hangját" (Mk 1,3). A puszta, a sivatag üres hely, ahol az emberek nem érintkeznek másokkal, és a hang, a megszólalás eszköze, két egymásnak ellentmondó képnek tűnik, Keresztelő Szent Jánosnál azonban összekapcsolódnak.

A puszta. János ott prédikál, a Jordán folyó közelében, közel ahhoz a helyhez, ahol népe sok évszázaddal korábban belépett az ígéret földjére (vö. Józs 3,1–17). Ezzel mintha azt mondaná: ahhoz, hogy meghalljuk Istent, vissza kell térnünk arra a helyre, ahol negyven éven át kísérte, védelmezte és nevelte népét, a pusztába. Ez a csend és a lényegre figyelés helye, ahol nem engedhetjük meg magunknak, hogy haszontalan dolgokkal foglalkozzunk, hanem arra kell összpontosítanunk, ami nélkülözhetetlen az élethez.

Ez mindig időszerű figyelmeztetés: ahhoz, hogy előrehaladjunk életünk útján, le kell vetkőznünk a "többletet", mert a helyes élet nem azt jelenti, hogy teletömjük magunkat haszontalan dolgokkal, hanem hogy megszabadulunk a felesleges dolgoktól, hogy mélyre ássunk magunkban, hogy megragadjuk, ami igazán fontos Isten előtt. Csak akkor tudunk megszabadulni a hiábavaló szavak és fecsegések szennyétől, ha a csend és az imádság által teret adunk Jézusnak, aki az Atya Szava. Az elcsendesedés és a mértékletesség – a szavakban, a dolgok, a tömegtájékoztatási eszközök és a közösségi média használatában – nem csupán választható "jócselekedetek" vagy erények, hanem a keresztény élet lényegi összetevői.

És elérkeztünk a második képhez, a hanghoz. Ezzel az eszközzel nyilvánítjuk ki azt, amit gondolunk és a szívünkben hordozunk. Érthető tehát, hogy nagyon is kapcsolódik a csendhez, mert azt fejezi ki, ami belül megérlelődik, annak meghallgatásából származik, amit a Lélek sugall. Testvérek, ha nem tudunk szótlanok maradni, akkor nehezen tudunk valami jót mondani; ellenben minél figyelmesebb a csend, annál erősebb a szó. Keresztelő Szent Jánosnál ez a hang az ő tapasztalatának valódiságához és szívének tisztaságához kapcsolódik.

Feltehetjük magunknak a kérdést: milyen helye van a csendnek a napjaimban? Üres, talán nyomasztó csend, vagy a hallgatásnak, az imádságnak, szívem őrzésének a tere? Mértékletes-e az életem, vagy tele van felesleges dolgokkal? Még ha azt jelenti is, hogy szembe kell úsznunk az árral, becsüljük nagyra a csendet, a mértékletességet és a hallgatást!

Mária, a csend Szüze, segítsen, hogy szeressük a pusztát, hogy érkező Fiát hirdető hiteles hanggá váljunk!"

Forrás: Magyar Kurír