1353. nap: "Készítsük elő szívünk házát."
A Szentatya az adventi időszak kezdetén a virrasztás és az éberség mikéntjére tanít bennünket. Induljunk el Ferenc pápa buzdítása nyomán a jézusi úton!
"Ma, advent első vasárnapján, a rövid evangéliumban, mely a misében elhangzik (vö. Mk 13,33–37), Jézus háromszor is egy egyszerű és egyenes felszólítást intéz hozzánk: "Virrasszatok" (Mk 13,33.35.37). A téma tehát a virrasztás, az éberség. Hogyan kell ezt értenünk? Néha olyan magatartásként gondolunk erre az erényre, amelyet a közelgő büntetéstől való félelem motivál, mintha egy meteorit készülne lezuhanni az égből, és azzal fenyegetne, hogy ha nem hárítjuk el időben, eltalál bennünket. De a keresztény éberségnek nyilvánvalóan nem ez az értelme!
Jézus egy példázattal szemlélteti, egy hazatérő gazdáról és az őt váró szolgákról beszél (vö. Mk 13,34). A szolga a Bibliában a gazda "bizalmasa", akivel gyakran együttműködik, és akihez szeretetkapcsolat fűzi. Gondoljunk arra, hogy a Biblia Isten szolgájának nevezi Mózest (vö. Szám 12,7), Mária pedig azt mondja magáról: "Íme, az Úr szolgálóleánya" (Lk 1,38).
A szolgák éberségét tehát nem a félelem motiválja, hanem a vágyakozás, a várakozás arra, hogy érkező urukat fogadhassák.
Azért állnak készen a visszatérésére, mert szeretik őt, mert azt tartják szem előtt, hogy amikor megérkezik, barátságos és rendezett otthont találjon: örülnek, hogy újra láthatják, olyannyira, hogy visszatérését az egész nagy család ünnepeként várják, amelyhez tartoznak. Ezzel a szeretettel teli várakozással akarunk mi is felkészülni Jézus fogadására: karácsonykor, melyet néhány hét múlva ünneplünk; az idők végén, amikor dicsőségben tér vissza; mindennap, amikor elénk jön az eucharisztiában, az ő igéjében, testvéreinkben és nővéreinkben, különösen a leginkább rászorulókban.
Ezért – különösen ezekben a hetekben – gondosan készítsük elő szívünk házát, hogy az rendezett és vendégszerető legyen. Az éberség ugyanis azt jelenti, hogy készen tartjuk szívünket. Ez az őrszem magatartása, aki az éjszaka folyamán nem enged a fáradtság kísértésének, nem alszik el, hanem ébren marad az eljövendő fényt várva. Az Úr a mi világosságunk, és jó, ha felkészítjük szívünket arra, hogy imádsággal fogadjuk, és szeretettel vendégül lássuk, ez a két előkészület szükséges ahhoz, hogy úgymond otthonosan érezze magát. Ezzel kapcsolatban azt mesélik, hogy Tours-i Szent Márton, aki imádságos ember volt, miután köpenyének felét egy szegény embernek adta, azt álmodta, hogy Jézus pontosan abba a köpenyrészbe van öltözve, amelyet odaadott. Íme egy szép program adventre: lássuk meg Jézust, aki elénk jön minden testvérben, aki ránk szorul, és adjunk neki mindent, amit csak tudunk: meghallgatást, időt, konkrét segítséget.
Szeretteim, érdemes ma megkérdeznünk magunktól, hogy miként tudunk befogadó szívet készíteni az Úrnak. Úgy tehetjük meg, hogy megbocsátásához, igéjéhez, asztalához járulunk, helyet találunk az imádságnak, befogadjuk őt a rászorulókban.
Ápoljuk a rá való várakozást anélkül, hogy sok hasztalan dolog elvonná figyelmünket, és anélkül, hogy állandóan panaszkodnánk. Ehelyett tartsuk éberen szívünket, vagyis rá vágyakozva, elevenen és készen, türelmetlenül várva a vele való találkozást.
Szűz Mária, a várakozás asszonya segítsen bennünket, hogy befogadhassuk érkező Fiát!"
Forrás: Magyar Kurír