1346. nap: A mi királyunk „udvara”
Krisztus Király ünnepéhez kapcsolódnak Ferenc pápa gondolatai, általa betekinthetünk kicsit a mi királyunk udvarába.
"Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztusnak, a világmindenség királyának főünnepén az evangélium az utolsó ítéletről szól (vö. Mt 25,31–46), és arra figyelmeztet, hogy az ítélet a szeretet alapján történik majd. A jelenet egy királyi teremben játszódik, amelyben Jézus, "az Emberfia" (Mt 25,31) trónon ül. Az összes nép összesereglik lábainál, és a jelen levők közül kiemelkednek "az áldottak" (Mt 25,34), a király barátai. De kik is ők? Mi olyan különleges bennük Uruk szemében? A világ kritériumai szerint azoknak kellene a király barátainak lenniük, akik gazdagságot és hatalmat adtak neki, akik segítettek neki területeket meghódítani, csatákat nyerni, naggyá válni más uralkodók között, esetleg sztárként szerepelni az újságok címlapján vagy a közösségi médiában, és azt kellene mondania nekik: "Köszönöm, mert gazdaggá és híressé tettetek, olyanná, akit irigyelnek és akitől félnek az emberek." A világ kritériumai szerint ez így van.
Jézus kritériumai szerint azonban a király barátai mások: azok, akik a leggyengébb emberekben szolgálták őt. Az Emberfia ugyanis egy egészen más király, olyan, aki "testvéreinek" nevezi a szegényeket, aki azonosul az éhezőkkel, a szomjazókkal, az idegenekkel, a betegekkel, a foglyokkal, és azt mondja: "Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek" (Mt 25,40).
Ő olyan király, aki érzékeny az éhezés problémájára, az otthonra való szükségre, a betegségre és a rabságra (vö. Mt 25,35–36): ezek mind olyan valóságok, amelyek sajnos mindig erősen jelen vannak. Ellepik utcáinkat az éhező, hajléktalan emberek, gyakran úgy öltözve, ahogyan éppen tudnak: nap mint nap találkozunk velük. És ami a betegséget és a börtönt illeti, mindannyian tudjuk, mit jelent megbetegedni vagy hibázni és megfizetni annak következményeit.
Nos, a mai evangélium azt mondja nekünk, hogy "áldott" az az ember, aki szeretettel, szolgálattal válaszol ezekre a nyomorúságokra: aki nem elfordul, hanem aki enni és inni ad, felöltöztet, szállást ad, meglátogat – egyszóval aki közellép a rászorulóhoz, és így felebarátjává válik. Ez azért van így, mert Jézusnak, a mi királyunknak, aki Emberfiának nevezi magát, a legkiszolgáltatottabb nők és férfiak a legkedvesebb nővérei és fivérei.
Az ő "királyi terme" ott van, ahol a szenvedők és segítségre szorulók vannak. Ez a mi királyunk "udvara". És a király barátainak, akiknek Jézus az Ura, azzal a stílussal kell kiemelkedniük, amely az ő saját stílusa: együttérzés, irgalmasság és gyengédség.
Ezek megnemesítik a szívet, és olajként folynak az élet által megsebzett emberek sebeire.
Testvérek, kérdezzük meg hát magunktól: mi hisszük-e, hogy az igazi királyság az irgalmasságban áll? Hiszünk-e a szeretet erejében? Hisszük-e, hogy a szeretet az ember legkirályibb megnyilvánulása és a keresztény ember számára elengedhetetlen szükséglet? És végül egy különleges kérdés: én a király barátja vagyok-e, vagyis érzem-e, hogy személyesen nekem segítenem kell a szükséget szenvedő embert, akivel találkozom?
Mária, az ég és föld királynője segítsen, hogy szeressük Jézust, a mi királyunkat legkisebb testvéreiben!"
Forrás: Magyar Kurír