1332. nap: "Lássuk meg a fényt mások szemében!"

Ferenc pápa ma a lelki élet fontosságára irányítja rá a figyelmünket. Aktív világunkban ne felejtsünk el néha megállni és feltölteni a lelkünk olaját...

"A mai evangéliumban egy olyan történetet hallunk, amely mindannyiunk életének értelmét érinti. Ez a tíz szűzről szóló példabeszéd, akiknek az a feladata, hogy a vőlegény elé menjenek (vö. Mt 25,1–13). Az élet ez: nagy felkészülés arra a napra, amikor nekünk is Jézus elé kell mennünk! A példabeszédben azonban a tíz szűz közül öt okos, öt pedig balga. Nézzük, miben áll az okosság és a balgaság. Az élet bölcsessége és az élet balgasága.

Ezek a koszorúslányok mind azért vannak ott, hogy fogadják a vőlegényt, vagyis találkozni akarnak vele, ahogy mi is életünk boldog beteljesülésére vágyunk: az okosság és a balgaság közötti különbség tehát nem a jóakaraton múlik. Nem is azon, hogy milyen pontossággal érkezik valaki a találkozóra: mindannyian ott voltak. A különbséget az okosak és a balgák között a felkészülés jelenti. A szöveg azt mondja: az okosak "olajat is vittek lámpásaikhoz" (Mt 25,4), a balgák azonban nem. Ez tehát a különbség: az olaj. És mi az olaj egyik jellemzője? Az, hogy nem látható: a lámpás belsejében van, nem feltűnő, de nélküle a lámpás nem ad fényt.

Ha magunkra nézünk, azt látjuk, hogy a mi életünket is ez a veszély fenyegeti: sokszor nagyon figyelünk a külsőségekre, fontosnak tartjuk, hogy vigyázzunk az imázsunkra, jó benyomást akarunk kelteni másokban. Jézus ellenben azt mondja, hogy az élet bölcsessége másban rejlik: annak gondozásában, ami láthatatlan, de ami fontosabb: a szív gondozásában. A lelki élet gondozása. Ez azt jelenti, hogy tudnunk kell megállni és figyelni a szívünkre, virrasztani gondolataink és érzéseink felett. Hányszor előfordul, hogy nem tudjuk, mi zajlott a szívünkben az adott napon! Mi zajlik bennünk?

Az okosság azt jelenti, hogy képesek vagyunk csendet teremteni, hogy oda tudjunk figyelni önmagunkra és másokra. Azt jelenti, hogy képesek vagyunk egy kicsit lemondani a telefon képernyője előtt töltött időről, hogy meglássuk a fényt mások szemében, saját szívünkben, Isten felénk fordított tekintetében.

Azt jelenti, hogy nem esünk az aktivizmus csapdájába, hanem időt szentelünk az Úrra, az ő igéjének hallgatására. Az evangélium azt a jó tanácsot adja, hogy ne hanyagoljuk el a lelki élet olaját, "a lélek olaját": azt mondja, hogy fontos előkészíteni. A történetben azt látjuk ugyanis, hogy a szüzeknek már vannak lámpásaik, de az olajat még elő kell készíteniük: el kell menniük a kereskedőkhöz, meg kell venniük, bele kell tölteniük a lámpásba… (vö. Mt 25,7.9). Így van ez velünk is: a lelki életet nem lehet rögtönözni, nem lehet egyetlen szempillantás alatt, egyetlen alkalommal, egyszer s mindenkorra gondoskodni róla. Úgy kell előkészíteni, hogy mindennap rá szánunk egy kis időt, állhatatosan, ahogyan minden fontos dologgal tesszük.

Megkérdezhetjük hát magunktól: én mit készítek életemnek ebben a szakaszában? Mit készítek a lelkemben? Talán megpróbálok félretenni némi megtakarítást, házra vagy új autóra gondolok, valamilyen konkrét projektre… Ezek jó dolgok, nem rosszak. De vajon gondolok-e arra is, hogy időt szenteljek szívem gondozására, az imádságra, mások szolgálatára, az Úrra, aki életem célja? Egyszóval, milyen a lelkem olaja?

Mindannyian tegyük fel magunknak ezt a kérdést: milyen a lelkem olaja? Táplálom-e, jó állapotban tartom-e?

A Szűzanya segítsen, hogy megőrizzük lelki életünk olaját!"

Forrás: Magyar Kurír