1325. nap: "Először hiteles tanúknak kell lennünk!"
A Szentatya ma a kétszínűség veszélyére hívja fel figyelmünket, és arra hív, hogy Jézus hiteles tanúi legyünk!
"A mai mise evangéliumában Jézusnak az írástudókra és farizeusokra, vagyis a nép vallási vezetőire vonatkozó néhány kijelentését halljuk. Ezekkel a tekintélyszemélyekkel szemben Jézus nagyon kemény szavakat használ: "mert mondják ugyan, de nem teszik" (Mt 23,3) és "mindent azért tesznek, hogy csodálják őket az emberek" (Mt 23,5). Azt mondja tehát Jézus, hogy mondják, de nem teszik, és mindent, amit tesznek, feltűnési vágyból teszik. Álljunk meg egy kicsit ennél a két szempontnál: a beszéd és a cselekvés közötti távolságnál, valamint a külsőnek a belsővel szembeni elsőbbségénél.
Távolság a beszéd és a cselekvés között. Jézus szemére veti Izrael e tanítóinak életük kétszínűségét, akik azzal az igénnyel lépnek fel, hogy másoknak Isten igéjét tanítsák, s hogy mint a templom tekintélyével szólókat tiszteljék őket az emberek: csakhogy egy dolog az, amit prédikálnak, és más az, ahogyan élnek. Jézus e szavai a próféták, különösen Izajás szavait idézik: "Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem" (Iz 29,13). Ez az a veszély, amelytől őrizkednünk kell: a szív kétszínűsége. Minket is fenyeget ez a veszély: a szív kettőssége, mely veszélyezteti tanúságtételünk hitelességét, emberi és keresztény hitelességünket is.
Mindannyian megtapasztaljuk, hogy gyarlók vagyunk s ezért távolság van beszédünk és tetteink között; de más dolog a kettős szív, az, hogy valakinek "más a képe, s más a lépe" anélkül, hogy problémát csinálna belőle. Különösen akkor, amikor – az életben, a társadalomban vagy az Egyházban – tekintélyszerepet kell betöltenünk, emlékezzünk erre: el kell utasítanunk a kettősséget!
A papra, a lelkipásztori munkatársra, a politikusra, a tanárra és szülőre mindig ez a szabály érvényes: amit mondasz, amit hirdetsz másoknak, azt igyekezz te magad elsőként megélni! Ahhoz, hogy hiteles tanítónk legyünk, először hiteles tanúknak kell lennünk!
A második szempont ebből következik: a külső elsőbbsége a belsővel szemben. Kétszínűen élve ugyanis az írástudók és farizeusok azon vannak, hogy elrejtsék következetlenségüket és mentsék külső megítélésüket. Ha ugyanis az emberek megtudnák, mi van valójában a szívükben, megszégyenülnének, és elveszítenék minden hitelességüket. Ezért olyan cselekedeteket hajtanak végre, hogy igaznak tűnjenek, hogy "mentsék a látszatot", ahogy mondani szokás. A szemfényvesztés igen általános: más a képük, más az életük, más a szívük. Ezek a "maszkírozott" emberek nem képesek igaz módon élni. És sokszor bennünket is megkísért ez a kétszínűség.
Testvéreim és nővéreim, hallgatva Jézusnak e figyelmeztetésére, tegyük fel magunknak a kérdést: vajon igyekszünk-e meg is élni azt, amit prédikálunk, vagy kétszínűen élünk? Mondunk valamit, és mást teszünk?
Csak azzal törődünk, hogy kifogástalannak látszódjunk, hogy mentsük a látszatot, vagy ápoljuk belső életünket, törődünk szívünk őszinteségével?
Forduljunk a Boldogságos Szűz Máriához: ő, aki Isten akarata szerint tisztességesen és szívbeli alázattal élt, segítsen, hogy az evangélium hiteles tanúi legyünk!"
Forrás: Magyar Kurír