1313. nap: Fogyatékkal élő testvéreink lelki segítése, támogatása Erdélyben
A mai napon egy erdélyi kezdeményezésről adunk hírt. Imádkozzunk az ott- és itthon élő sérült testvéreinkért és családjaikért!
"A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia és a HIFA-Románia Egyesület lelkinapot és találkozót szervezett szeptember 27-én a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban, ahol a fogyatékossággal élők pasztorációjának jövőjéről gondolkodtak a résztvevők. A találkozón Hargita, Kolozs, Kovászna és Maros megye képviseltette magát.
Erre az alkalomra meghívtak fogyatékossággal élőket, lelkipásztorokat, egyházi munkatársakat, fogyatékossággal élők hozzátartozóit, valamint ezen a területen dolgozó szakembereket.
"Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt." (1Kor 1,27–29)
A találkozót Péter Arthur főesperes-plébános nyitotta meg, ezt közös ima követte és tanúságtételek.
A tanúságtételek témái a következők voltak: a szentségek megélése a fogyatékossággal élő életében (eucharisztia, bérmálkozás), társadalmi és egyházi integráció, fogyatékossággal élők evangelizációja fogyatékossággal élők által, a személyes istenkapcsolat kialakulása a krónikus betegség nyomában, a fogyatékossággal élők aktív részvétele az Egyházban, fogyatékossággal élők pasztorációja a papi hivatásban. Ezekben a témakörökben megszólaltak fogyatékossággal élők, szüleik és lelkipásztorok.
Kovács Árpád plébános ötödmagával vett részt a találkozón, két fogyatékossággal élővel, egy hozzátartozóval és egy szakemberrel érkezett. Beszámolt arról, hogy papi hivatása idején hogyan próbálta a fogyatékossággal élőket Istenhez vezetni. Mindig arra törekedett, hogy kiálljon a fogyatékossággal élők mellett, függetlenül attól, hogy milyen természetű az érintett állapota. Isten kegyelme és nyitottsága ezen a téren elvezette őt a nem hallók világába is, akik a leginkább peremre szorultak a kommunikáció hiánya miatt, ezért sokan nem találnak rá Istenre, közösségre, és nem részesülnek szentségekben.
Nagyon nagy szükség van olyan lelkipásztorokra, akik nyitottak a fogyatékossággal élők felé, és képesek együttműködni velük, hozzátartozóikkal és a hitüket gyakorló szakemberekkel. Szükség van a fogyatékossággal élők pasztorációjára, és ebben kifejezhetetlen fontossága van a lelkipásztorok jelenlétének. Csak így van jövője a fogyatékossággal élők pasztorációjának a gyulafehérvári főegyházmegyében – hangzott el a találkozón.
A találkozó kiscsoportos beszélgetéssel folytatódott, melynek során a résztvevők próbálták felmérni, hogy mire van szükség pasztoráció terén a főegyházmegye területén, és arra fókuszáltak, hogy ennek érdekében ki mit tud tenni. A kiscsoportos megbeszélés kiértékelése a jövőbeli tervek fényében történt. Megfogalmazták: rengeteg a tennivaló. Köszönet illeti mindazokat, akik kiállnak a fogyatékossággal élőkért végzett spirituális és pasztorációs szolgálatban.
Kezdetben negyedévenként, majd havonta próbálnak hasonló találkozókat szervezni, és olyan munkacsoportokat kialakítani (lelkipásztorok, fogyatékossággal élők, hozzátartozók, szakemberek), akik a lelkipásztorok segítségére sietnek a fogyatékossággal élők pasztorációjában. A nap közös szentmisével zárult."
Forrás: Magyar Kurír