1297. nap: „Köszönöm!, Megengeded?, Bocsánat!”

A Szentatya ma 3 szóra hívja fel figyelmünket a gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéd kapcsán. Olvassuk nyitott szívvel a tanító gondolatokat!

"A mai evangéliumi szakasz egy drámai példabeszédről szól, szomorú végkifejlettel (vö. Mt 21,33–43). Egy földbirtokos szőlőskertet telepített, buzgón gondozta; majd pedig, mivel el kell utaznia, rábízta néhány földművesre. Amikor eljött a szüret ideje, a gazda elküldte szolgáit, hogy szedjék be a termést. A munkavállalók viszont bántalmazzák és megölik őket. Ekkor a gazda a fiát küldte el, ám őt is megölték. Hogy lehet ez? Mi csúszott itt félre? Jézus üzenete van elrejtve ebben a példázatban.

A gazda mindent helyesen, szeretettel tesz: maga is dolgozik, szőlőt ültet, sövénnyel keríti körül, hogy megvédje, gödröt ás a présnek, és őrtornyot épít (vö. Mt 21,33). Azután a szőlőskertet rábízza a munkavállalókra, bérbe adja nekik értékes tulajdonát, így tehát tisztességesen bánik velük, hogy a szőlőskert jól meg legyen művelve és termést hozzon. Ilyen előzmények után a szüretnek boldogan, ünnepi mulatsággal kellene végződnie, a termés igazságos elosztásával, mindenki megelégedésére.

Ehelyett hálátlan és kapzsi gondolatok ébredtek a szőlőművesek fejében. Láthatjátok, a konfliktusok gyökerénél mindig hálátlanság és kapzsi gondolatok vannak. "Gyorsan birtokolni!" "Semmit sem kell adnunk a gazdának. A munkánk eredménye egyedül minket illet. Senkinek sem tartozunk elszámolással!" Így gondolkodnak ezek a szőlőművesek. De ez nem igaz! Hálásnak kellene lenniük azért, amit kaptak, és ahogyan a gazda bánt velük. A hálátlanság viszont táplálja a kapzsiságot, és fokozatosan növekszik bennük a lázadás érzése, ami azt eredményezi, hogy eltorzítva látják a valóságot, nem azt érzik, hogy tartoznak a munkaadójuknak, hanem inkább azt, hogy követelésekkel léphetnek fel nála. Sőt, amikor meglátják a fiát, azt mondják: "Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége" (Mt 22,38). És szőlőművesekből gyilkosok lesznek. Ez egy egész folyamat. Ez a folyamat oly gyakran végbemegy az emberek szívében, a mi szívünkben is.

Ezzel a példabeszéddel Jézus arra emlékeztet bennünket, hogy mi történik, amikor az ember azzal áltatja magát, hogy magától is boldogul, és elfelejti a hálát, elfelejti az élet alapvető valóságát: hogy minden jót Istennek köszönhetünk, minden jó az ő kegyelméből, az ő ingyenes ajándékából származik.

Amikor az ember elfelejti ezt, Isten ingyenességét, akkor oda jut, hogy már nem a szeretettség és megváltottság örömével éli meg korlátozott létét, hanem azzal a szomorú tévedéssel, hogy nincs szüksége sem szeretetre, sem megváltásra. Az ember nem engedi többé, hogy szeressék, és saját kapzsiságának foglya lesz, annak a szükségletnek a foglya, hogy többet birtokolhasson másoknál és mások fölé emelkedhessen. Csúnya ez a folyamat, és oly gyakran megtörténik velünk. Gondoljunk bele igazán! Belőle származik megannyi elégedetlenség és vádaskodás, megannyi értetlenség és irigység; és a nehezteléstől hajtva az erőszak örvényébe süllyedhet az ember. Igen, kedves testvéreim és nővéreim, a hálátlanság erőszakot szül, elveszi a békénket, arra késztet, hogy békétlenül beszéljünk és kiabáljunk, miközben egy egyszerű "köszönöm" visszaadhatja a békénket!

Kérdezzük meg tehát magunktól: számot vetek-e azzal, hogy az életet és a hitet ajándékba kaptam? Tudatában vagyok-e annak, hogy én magam is ajándék vagyok? Hiszem-e, hogy minden az Úr kegyelmével kezdődik? Felfogom-e, hogy érdemtelenül részesültem Isten kegyelmében, aki ingyenesen szeret és üdvözít engem? És mindenekelőtt, válaszul a kegyelemre, tudok-e köszönetet mondani? Tudom-e azt mondani, hogy "köszönöm"? A három szó, melyben az emberi együttélés titka rejlik: "Köszönöm!", "Megengeded?", "Bocsánat!" Ki tudom-e mondani ezt a három szót? "Köszönöm!", "Megengeded?", "Bocsánat!" Én ki tudom-e mondani ezt a három szót?

Egy kis szó: "köszönöm"; egy kis szó: "megengeded"; egy kis szó: "bocsánat" – ezt a három kis szót várja tőlünk mindennap Isten és várják felebarátaink.

Kérdezzük meg magunktól, hogy ez a három kis szó – "köszönöm", "megengeded", "bocsánat" – jelen van-e az életünkben. Tudok-e köszönetet mondani? Tudok-e bocsánatot kérni? Tudok-e tapintatos, nem tolakodó lenni: "megengeded"? – "Köszönöm!", "Megengeded?", "Bocsánat!"

Segítsen nekünk Mária, akinek lelke magasztalja az Urat, hogy a hála legyen a szívünkből mindennap felkelő fény!"

Forrás: Magyar Kurír