1290. nap: "Bűnös, de nem romlott"

Ferenc pápa mai elmélkedése a két fiúról azt erősíti meg bennünk, hogy ismerjük el gyengeségeinket, bűneinket és tárjuk fel őszintén az Úr előtt a szívünket.

"Ma az evangélium két fiúról szól, akiket apjuk arra kér, hogy menjenek ki a szőlőbe dolgozni (vö. Mt 21,28–32). Az egyikük azonnal igennel válaszol, de aztán mégsem megy ki. A másik viszont nemet mond, de aztán megbánja, és kimegy.

Mit mondjunk erről a két viselkedésről? Rögtön arra gondolhatunk, hogy a szőlőskertbe kimenni dolgozni áldozatot kíván, áldozatot hozni pedig nehezünkre esik, nem ösztönösen tesszük, még akkor sem, ha jó arra gondolnunk, hogy az apa gyermekei és örökösei vagyunk. A probléma azonban itt nem annyira azzal kapcsolatos, hogy vonakodunk-e kimenni dolgozni a szőlőbe, hanem azzal, hogy őszinték vagyunk-e vagy sem az Atyához és önmagunkhoz.

Bár ugyanis egyik fiú sem viselkedik kifogástalanul, az egyik hazudik, a másik hibázik, de ez utóbbi őszinte marad.

Nézzük azt a fiút, aki igent mond, de aztán mégsem megy ki. Nem akarja teljesíteni apja akaratát, de vitatkozni és beszélni sem akar róla. Így egy "igen", egy színlelt beleegyezés mögé bújik, mely elrejti lustaságát, és egyelőre megmenti a becsületét – ő képmutató. Konfliktus nélkül megússza, de becsapja az apját, csalódást okoz apjának, tiszteletlenebbül bánik vele, mint ha egyenesen nemet mondott volna. Az így viselkedő emberrel az a baj, hogy nemcsak bűnös, hanem romlott, korrupt is, mert simán hazudik, hogy elfedje és leplezze engedetlenségét, nem fogad el semmilyen párbeszédet, sem őszinte konfrontációt.

Ezzel szemben a másik fiú, aki nemet mond, de aztán mégis kimegy, őszinte. Nem tökéletes, de őszinte. Persze, örültünk volna, ha rögtön igent mond. Nem mond igent, de legalább nyíltan és bizonyos értelemben bátran kinyilvánítja vonakodását. Vagyis felelősséget vállal a viselkedéséért, és napfénynél cselekszik. Aztán ezzel az alapvető őszinteséggel megkérdőjelezi önmagát, rájön, hogy hibázott, és visszatér a jó útra. Mondhatnánk, hogy bűnös, de nem romlott. Jól figyeljetek erre: bűnös, de nem romlott.

A bűnös számára pedig mindig van remény a megmenekülésre; a romlott számára azonban ez sokkal nehezebb. Hamis igenjei, elegáns, de képmutató tettetései és szokássá vált színlelései ugyanis olyanok, mint egy vastag "gumifal", amely mögött a lelkiismeret megrovásaival szemben védekezik.

És ezek a képmutatók sok kárt okoznak! Testvéreim és nővéreim, bűnösök lehetünk – mindannyian azok vagyunk –, romlottak azonban nem! Bűnösök igen, romlottak nem!

Nézzünk most magunkra, és mindezek fényében tegyünk fel magunknak néhány kérdést. Azon kell lennem, hogy becsületes és nagylelkű életet éljek, hogy elkötelezzem magam az Atya akarata szerint, de hajlandó vagyok-e mindennap igent mondani, még ha ez sokba kerül is? És amikor nem vagyok rá képes, tudok-e őszintén beszélni Istennek a nehézségeimről, elbukásaimról, gyarlóságaimról? És amikor nemet mondok, visszatérek-e? Beszéljünk az Úrral erről!

Amikor hibát követek el, hajlandó vagyok-e megbánni, és visszatérni a helyes útra? Vagy szemet hunyok felette, álarcot húzok, és csak azért aggódom, hogy jónak és tisztességesnek tartsanak-e?

Végeredményben bűnös vagyok, mint mindenki más, vagy van bennem valami romlott is? Ne felejtsétek el: bűnös igen, romlott nem!

Mária, az életszentség tükre, segítsen, hogy őszinte keresztények legyünk!"

Forrás: Magyar Kurír