1255. nap: "Krisztus a jelen Istene!"

A Szentatya vasárnapi elmélkedésében arra buzdít bennünket, hogy kérdezzük meg magunktól: kicsoda számomra Jézus? Péter megvallotta, hogy Ő a Krisztus, az élő Isten Fia. Mi kinek tartjuk ma Őt?

"Ma az evangéliumban (vö. Mt 16,13–20) Jézus megkérdezi a tanítványokat – egy szép kérdést tesz fel nekik: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" (Mt 16,13). Ezt a kérdést mi is feltehetjük magunknak: mit mondanak az emberek Jézusról? Általában szép dolgokat: sokan nagyszerű tanítónak, különleges embernek tartják: jónak, igaznak, következetesnek, bátornak… De vajon elég-e ez ahhoz, hogy megértsük, ki ő, és mindenekelőtt elég-e ez Jézusnak? Úgy tűnik, nem. Ha ő csak egy múltbeli szereplő lenne – ahogy a korabeli emberek számára az evangéliumban említett alakok, Keresztelő János, Mózes, Illés és a nagy próféták azok voltak –, akkor ő csak egy szép emlék lenne egy letűnt korból. Ez viszont nem tetszik Jézusnak. Ezért rögtön ezután felteszi az Úr a tanítványoknak a döntő kérdést: "Hát ti – ti! –, kinek tartotok engem?" (Mt 16,15). Ki vagyok számotokra, most?

Jézus nem a történelem egyik főszereplője akar lenni, hanem a te mai napodnak, az én mai napomnak a főszereplője! Nem egy távoli próféta: Jézus a közel lévő Isten akar lenni!

Testvéreim, Krisztus nem a múlt emléke, hanem a jelen Istene. Ha csak történelmi személyiség lenne, nem lehetne ma utánozni: az idő nagy szakadékával és mindenekelőtt az ő életpéldájával mint egy rendkívül magas és elérhetetlen heggyel találkoznánk; akarhatnánk megmászni, de hiányozna a képességünk, hiányoznának a szükséges eszközeink. Ezzel szemben Jézus él: emlékezzünk erre, Jézus él, Jézus él az Egyházban, él a világban, Jézus kísér bennünket, Jézus mellettünk van, felkínálja nekünk igéjét és kegyelmét, melyek megvilágosítanak és felfrissítenek az úton: ő, a tapasztalt és bölcs vezető, örömmel kísér bennünket a legnehezebb utakon és a legveszélyesebb ösvényeken is.

Kedves testvéreim, az élet útján nem vagyunk egyedül, mert Krisztus velünk van, Krisztus segít nekünk járni, ahogyan Péterrel és a többi tanítvánnyal is tette.

A mai evangéliumban éppen Péter az, aki ezt megérti, és kegyelemből felismeri Jézusban "a Krisztust, az élő Isten Fiát" (vö. Mt 16,16): "Te vagy a Krisztus, te vagy az élő Isten Fia" – mondja Péter; nem egy múltbeli személy, hanem a Krisztus, vagyis a várva várt Messiás; nem egy halott hős, hanem az élő Isten Fia, aki emberré lett, és azért jött, hogy osztozzon utunk örömeiben és fáradalmaiban. Ne csüggedjünk, ha időnként a keresztény élet csúcsa túl magasnak és az út túl meredeknek tűnik! Nézzünk mindig Jézusra! Nézzünk Jézusra, aki mellettünk jár, aki elfogadja törékenységeinket, osztozik erőfeszítéseinkben, erős és gyengéd kezét gyenge vállunkra teszi.

Vele, aki közelünkben van, mi is nyújtsuk ki kezünket egymás felé, és újítsuk meg bizakodásunkat: ami egyedül lehetetlennek tűnik, az Jézussal már nem az, Jézussal előre tudunk haladni!

Ma jót fog tenni nekünk, ha megismételjük a Jézus ajkáról elhangzó döntő kérdést: "Ti kinek tartotok engem?" (vö. Mt 16,15). Te – mondja neked Jézus – te, kinek tartasz engem? Halljuk meg Jézus hangját, aki ezt kérdezi tőlünk. Más szavakkal: kicsoda számomra Jézus? Egy nagyszerű személyiség, egy viszonyítási pont, egy elérhetetlen példakép? Vagy a Fiúisten, aki mellettem jár, aki elvezethet az életszentség csúcsára, ahová egyedül nem juthatok el? Jézus valóban élő az életemben, Jézus velem él? Ő az Uram? Rá bízom magam a nehéz időkben? Ápolom-e jelenlétét Isten igéje által, a szentségek által? Engedem-e, hogy ő vezessen engem, testvéreimmel és nővéreimmel együtt, a közösségben?

Mária, az Út anyja segítsen bennünket, hogy élőnek, jelenlévőnek, mellettünk lévőnek érezzük Fiát!"

Forrás: Magyar Kurír