1248. nap: "Késznek kell lennünk a változtatásra"
Ferenc pápa szavai arra buzdítnak ma bennünket, hogy legyünk mindig készek a változtatásra, legyünk tanulékonyak, és építsünk ki személyes kapcsolatot az Úrral!
"A mai evangélium azt beszéli el, amikor Jézus egy kánaáni asszonnyal találkozik, Izrael területén kívül (vö. Mt 15,21–28). Az asszony arra kéri, hogy szabadítsa meg a lányát, akit egy ördög gyötör, de az Úr nem hallgatja meg. Az asszony tovább kérleli, a tanítványok pedig azt tanácsolják Jézusnak, hogy tegyen eleget kérésének, hogy abbahagyja a könyörgést. Jézus azonban elmagyarázza, hogy küldetése Izrael gyermekeihez szól, és ezt a képet használja: "Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak." A bátor asszony viszont így válaszol: "Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról." Erre Jézus azt mondja neki: "»Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.« Még abban az órában meggyógyult a leánya" (Mt 15,26–28). Szép ez a történet! És ez Jézussal történt.
Látjuk, hogy Jézus változtat a hozzáállásán, és az asszony hitének ereje bírja rá a változtatásra. Időzzünk el egy kicsit ennél a két szempontnál: Jézus változtatása és az asszony hite.
Jézus változtatása. Prédikációjával a választott néphez fordult; aztán a Szentlélek arra indította az Egyházat, hogy a föld határáig menjen. De itt, mondhatnánk, elővételezés történik, a kánaáni asszonyról szóló jelenetben már Isten működésének egyetemessége tárul fel. Érdekes Jézusnak ez a készsége: az asszony imájával találkozva "elővételezi a terveket", ezzel a konkrét esettel találkozva még engedékenyebbé és együttérzőbbé válik.
Isten ilyen: Ő szeretet, és aki szeret, nem marad merev. Igen, szilárd marad, de nem merev.
Álláspontját tekintve nem marad merev, hanem hagyja magát kimozdítani és megindítani; képes változtatni a tervein. A szeretet kreatív, és nekünk, keresztényeknek, ha utánozni akarjuk Krisztust, késznek kell lennünk a változtatásra.
Milyen jót tesz nekünk kapcsolatainkban, de hitéletünkben is, ha tanulékonyak vagyunk, ha valóban meghallgatjuk egymást, ha az együttérzésnek és mások javának a nevében megenyhülünk, ahogyan Jézus tette a kánaáni asszonnyal.
Készség a változtatásra! Tanulékony szívek a változtatáshoz!
Most nézzük az asszony hitét, melyet az Úr dicsér, "nagy"-nak nevez (Mt 15,28). A tanítványok számára csak az asszony kitartó kérlelése tűnik nagynak, de Jézus a hitét látja. Ha belegondolunk, ez az idegen asszony valószínűleg keveset tudott, ha egyáltalán tudott valamit Izrael törvényeiről és vallási előírásairól. Miben áll akkor a hite? Nem fogalmakban, hanem tettekben gazdag hit: a kánaáni asszony közeledik, leborul, kérlel, párbeszédet folytat Jézussal, legyőz minden akadályt, csak hogy beszélhessen vele. Íme, a hit konkrétsága, a hit ugyanis nem vallásos címke, hanem személyes kapcsolat az Úrral.
Milyen gyakran esünk abba a kísértésbe, hogy a hitet címkével keverjük össze! A nő hite nem teológiai illemtanból, hanem kitartó kérlelésből áll: kopogtat az ajtón, kopogtat és kopogtat; hite nem szavakból, hanem kérlelő imából áll. És Isten nem áll ellen, ha imádkoznak hozzá. Ezért mondta Jézus: "Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!" (Mt 7,7).
Testvéreim és Nővéreim, mindezek fényében feltehetünk magunknak néhány kérdést. Jézus megváltozásából kiindulva például: én képes vagyok-e megváltoztatni a véleményemet? Tudok-e megértő lenni, tudok-e együttérző lenni, vagy mereven ragaszkodom az álláspontomhoz? Van-e merevség a szívemben? Amit nem szabad összekeverni a szilárdsággal: a merevség rossz, a szilárdság jó. És a nő hitéből kiindulva: milyen a hitem? Megáll-e fogalmaknál és szavaknál, vagy valóban megélem, imával és tettekkel? Tudok-e párbeszédet folytatni az Úrral, kérlelni az Urat, vagy megelégszem azzal, hogy előre megfogalmazott szép imaszövegeket mondogatok? A Szűzanya tegyen bennünket készségessé a jóra és konkréttá hitünkben!"
Forrás: Magyar Kurír