1215. nap: Két országban is segítenek egy családnak a szaléziak
Egy ukrán menekült család köszönete a szalézi rend tagjainak...
"Az ukrán Mikola Szkriminszkij férj és nyolcgyermekes édesapa, akinek az orosz invázió kezdetekor családjával együtt el kellett hagynia hazáját, biztonságos helyet keresve. Lengyelországban a szaléziak fogadták be őket, akiknek Mikola nem mulasztja el kifejezni hatalmas háláját a sok segítségért és támogatásért.
Mikola szerette volna megosztani történetét, a szenvedés, de a remény és a szolidaritás történetét is, amely ismét rávilágít, hogy a szaléziak milyen fáradhatatlan szolgálatot végeznek mindazok érdekében, akiket ez a több mint egy éve tartó háború sújt.
"Az orosz csapatok nagyszabású ukrajnai inváziójának megkezdése után a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk Ukrajnát, hogy biztonságos helyet keressünk családunknak, gyermekeinknek. Úgy döntöttünk, hogy Lengyelországba megyünk – mondja Mikola. – Amikor megérkeztünk Krakkóba, felvettük a kapcsolatot a szaléziakkal, és kértük, hogy fogadjanak be minket."
A szalézi válasz nem sokáig váratott magára. Mikolát, feleségét és nyolc gyermeküket kedvesen fogadták, azonnal meleg ételt, szállást és mindenekelőtt felebaráti szeretetet és lelki támogatást kaptak. Néhány hónap elteltével jótevők egy házat bocsátottak a Szkriminszkij család rendelkezésére Oświęcimben (németesen: Auschwitz), hogy beköltözhessenek és ott élhessenek, amíg szükséges.
"A családom egy része, a feleségem és a legkisebb gyermekeink már hat hónapja ott élnek, hála a jótevőknek. A legidősebb gyermekeim azonban vissza akartak térni Ukrajnába, és ott folytatni tanulmányaikat" – folytatta.
A hazatérés sok ukrán számára, akik hazájuktól távol élnek, égető és szüntelen vágy. Így van ez Mikolával, a feleségével és a fiaikkal is. Emiatt, miután a legidősebb fiaik vissza akartak térni Ukrajnába, a pár beleegyezett ebbe. A helyzet, bár továbbra is nehéz, változott a tavalyihoz képest, és a visszatérés ma már nem lehetetlen vállalkozás. Így hát a fiatalok elhagyták Oświęcimet, és visszatértek a nyugat-ukrajnai Zsitomirba. Ott is a szaléziak fogadták őket, és egy általuk fenntartott gimnáziumban kaptak menedéket.
"A szaléziak mind Lengyelországban, mind Ukrajnában segítenek nekünk. Hálás vagyok és mindig is hálás leszek a támogatásért, amit kapunk – mondta el Mikola. – Ez egy drámai helyzet a családom és sokak számára, valamint egész Ukrajnának. De örülök, hogy a szaléziak velünk maradtak a legnehezebb időkben is, hogy mindig mellettünk állnak, és segítenek nekünk." "
Forrás: Magyar Kurír