1206. nap: "Az Atya sosem cselekszik a szereteten kívül"
Ferenc pápa gondolatai ma a mennyei Atyát hozzák közelebb a szívünkhöz, akinek művei lenyűgöznek minket. Valóban rá tudok csodálkozni Isten ajándékaira?...
"A mai evangéliumban egy nagyon szép imát hallunk Jézustól, aki így fordul az Atyához: "Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a dolgokat a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek" (Mt 11,25). De milyen dolgokról beszél Jézus? És kik ezek a kicsinyek, akik ezekről a dolgokról kinyilatkoztatást kaptak? Időzzünk el ennél: azoknál a dolgoknál, amelyekért Jézus magasztalja az Atyát, és azoknál a kicsinyeknél, akik be tudják fogadni ezeket a dolgokat.
A dolgok, amelyekért Jézus magasztalja az Atyát. Nem sokkal korábban az Úr felidézte néhány cselekedetét: "A vakok újra látnak, […] a leprások megtisztulnak, […] a szegényeknek hirdetik az evangéliumot" (Mt 11,5), és feltárta ezek jelentését; azt mondta, hogy ezek Isten világban való működésének jelei. Az üzenet tehát világos: Isten azáltal nyilatkoztatja ki magát, hogy megszabadítja és meggyógyítja az embert – ezt ne felejtsük el: Isten azáltal nyilatkoztatja ki magát, hogy megszabadítja és meggyógyítja az embert –, és ezt ingyenes szeretettel, üdvözítő szeretettel teszi. Ezért magasztalja Jézus az Atyát, mert az ő nagysága a szeretetben áll, és sosem cselekszik a szereteten kívül.
De ezt a szeretetben való nagyságot nem értik meg azok, akik nagynak képzelik magukat, és saját képükre formálják istenüket, olyannak, aki hatalmas, hajthatatlan, bosszúálló. Más szóval, nem tudják elfogadni Istent Atyának azok, akik önteltek, gőgösek, akik csak a saját érdekeikkel törődnek, akik meg vannak győződve arról, hogy nincs szükségük senkire. Jézus e tekintetben három akkori gazdag várost, Korozaint, Betszaidát és Kafarnaumot nevezi meg, ahol sok gyógyítást hajtott végre, de amelyeknek a lakói közömbösek maradtak örömhírhirdetésével szemben. Számukra a csodák csupán látványos események voltak, melyek alkalmasak arra, hogy híreszteljék őket és fecsegjenek róluk: miután elmúlt az érdeklődés irántuk, félretették őket, hogy talán más, újabb hírekkel foglalkozzanak. Nem tudták befogadni Isten nagy dolgait.
A kicsinyek viszont be tudják fogadni őket, és Jézus magasztalja értük az Atyát: "Magasztallak téged" – mondja – mert kinyilatkoztattad a mennyek országát a kicsinyeknek. Az egyszerű emberekért magasztalja őt, akiknek a szíve mentes az önhittségtől és az önszeretettől.
A kicsinyek azok, akik a kisgyermekekhez hasonlóan segítségre szorulónak érzik magukat, nem önelégültek, hanem nyitottak Isten felé, és képesek elcsodálkozni az ő művein. Tudják olvasni a jeleit, tudnak csodálkozni szeretetének csodáin!
Mindannyiatokat kérdezlek, magamat is: tudunk-e csodálkozni Isten dolgain, vagy csak múló dolgoknak tekintjük őket?
Testvéreim és nővéreim, életünk, ha belegondolunk, tele van csodával: tele van Isten szerető tetteivel, jóságának jeleivel. De a mi szívünk is közömbös maradhat velük szemben, hozzászokik a csodákhoz, képtelen arra, hogy elámuljon, hogy hagyja magát "lenyűgözni". Zárt szív, páncélozott szív, képtelen az ámulatra. Lenyűgözni: ez egy gyönyörű ige; [olaszul impressionare], mely a fotós filmjét juttatja eszünkbe. [Az olasz ige exponálást, fényképezést jelent.]
Ez a helyes hozzáállás Isten műveihez: lefényképezni műveit az elménkben, hogy bevésődjenek a szívünkbe, hogy aztán előhívjuk őket az életünkben, sok jócselekedettel, hogy a Szeretet-Isten "fényképe" mind jobban ragyogjon bennünk és általunk.
És most tegyük fel magunknak a kérdést, mindannyian: a hírek áradatában én – ahogy ma Jézus megmutatja nekünk – meg tudok-e állni Isten nagy dolgainál, azoknál a dolgoknál, amelyeket Isten véghezvisz? Tudok-e gyermekként elámulni azokon a jó dolgokon, amelyek csendben megváltoztatják a világot, vagy elvesztettem a csodálkozás képességét? És magasztalom-e az Atyát mindennap az ő műveiért?
Mária, aki ujjongott az Úrban, tegyen képessé bennünket arra, hogy elcsodálkozzunk az az Úr szeretetén, és szívünk egyszerűségével magasztaljuk őt!"
Forrás: Magyar Kurír