1164. nap: "Megszabadít a félelemtől"

Ferenc pápa Pünkösdvasárnap a Szentlélekre úgy irányította figyelmünket, mint aki megszabadít a félelemtől, a bezárkózástól, felszabadít Isten szeretetére. Rövid, de tartalmas tanítás...

"Ma, Pünkösd főünnepén az evangélium abba az emeleti terembe vezet bennünket, ahová az apostolok Jézus halála után elrejtőztek (Jn 20,19–23). Húsvét estéjén a feltámadt Jézus éppen ebben a félelemmel és szorongással teli helyzetben jelenik meg, és rájuk lehelve azt mondja: "Vegyétek a Szentlelket" (Jn 20,22). Jézus tehát a Lélek odaajándékozásával meg akarja szabadítani a tanítványokat a bezárkózásra késztető félelemtől, és felszabadítja őket, hogy képesek legyenek kimenni, az evangélium tanúivá és hirdetőivé válni. Időzzünk el egy kicsit annál, amit a Lélek tesz: megszabadít a félelemtől.

Az evangélium szerint a tanítványok "félelmükben" (Jn 20,19) bezárták az ajtókat. Jézus halála megrázta őket, álmaik szertefoszlottak, reményeik összetörtek. Ők pedig bezárkóztak. Nemcsak abba a szobába, hanem – belül – a szívükbe. Ezt szeretném hangsúlyozni: belül zárkóztak be. Hányszor zárkózunk mi is magunkba?! Hányszor előfordul, hogy valamilyen nehéz helyzet, személyes vagy családi probléma miatt, a ránk nehezedő szenvedés vagy a magunk körül tapasztalt rossz miatt lassan reményvesztetté válunk, és nincs bátorságunk továbblépni? Sokszor előfordul ez. És akkor az apostolokhoz hasonlóan bezárkózunk, elbarikádozzuk magunkat a gondok labirintusában.

Testvéreim, ez a "bezárkózás" akkor történik, amikor – a legnehezebb helyzetekben – megengedjük a félelemnek, hogy átvegye az irányítást, és "felemelje hangját" bensőnkben. Amikor a félelem ránk telepszik, mi bezárkózunk. Az ok tehát a félelem: félünk attól, hogy nem boldogulunk, hogy egyedül kell megvívnunk mindennapi küzdelmeinket, félünk attól, hogy kockáztassunk s aztán csalódjunk, félünk attól, hogy rossz döntéseket hozunk. Testvéreim, a félelem megállít, a félelem megbénít. El is szigetel: gondoljunk a félelemre a másiktól, az idegentől, a tőlünk különbözőtől, a másképp gondolkodótól. Sőt, még Istentől is félhetünk: félünk, hogy megbüntet, hogy megharagszik ránk… Ha teret adunk ezeknek a hamis félelmeknek, az ajtók bezárulnak: a szív ajtói, a társadalom ajtói, sőt, az Egyház ajtói is! Ahol félelem van, ott bezárkózás történik. Ez nem helyes!

Az evangélium azonban felkínálja nekünk a feltámadt Jézus gyógyírját: a Szentlelket. Ő kiszabadít a félelem börtönéből. Amikor az apostolok megkapják a Lelket – ezt ünnepeljük ma –, kilépnek a zárt teremből, elindulnak a világba, hogy megbocsássák a bűnöket és hirdessék az örömhírt.

Neki köszönhetően a félelmek legyőzetnek, az ajtók megnyílnak. Mert ezt teszi a Lélek: megérezteti velünk Isten közelségét, és így az ő szeretete elűzi a félelmet, megvilágítja az utat, vigaszt ad, támogat a bajban.

Félelmek és bezárkózások láttán tehát hívjuk segítségül a Szentlelket magunkért, az Egyházért és az egész világért: hogy egy új pünkösd elűzze a ránk törő félelmeket, és lángra lobbantsa bennünk Isten szeretetének tüzét!

Járjon közben értünk a Boldogságos Szűz Mária, akit elsőként töltött el a Szentlélek!"

Forrás: Magyar Kurír