1129. nap: "Újraolvasni életünk minden napját!"

Ferenc pápa vasárnap az emmauszi tanítványok történetéről elmélkedett és szólott hozzánk, magyarokhoz is. Készüljünk imádsággal a Szentatya közelgő látogatására!

Ma, húsvét harmadik vasárnapján az evangélium a feltámadt Jézusnak az emmauszi tanítványokkal való találkozását mondja el (vö. Lk 24,13–35). Ez a két tanítvány, beletörődve a Mester halálába, úgy döntött, hogy húsvét napján elhagyja Jeruzsálemet és hazatér. Talán egy kicsit nyugtalanok voltak, mert hallották a sírtól jövő asszonyoktól, hogy üresen találták a sírt, mégis útnak indultak. És ahogy szomorúan sétálnak és beszélgetnek a történtekről, Jézus melléjük szegődik, de ők nem ismerik fel. Megkérdezi, miért olyan szomorúak, mire ők azt válaszolják: "Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" (Lk 24,18). Jézus megkérdezi: "Miért, mi történt?" (Lk 24,19). Erre elmondják neki az egész történetet, Jézus elmondatja velük. Aztán, miközben sétálnak, segít nekik, hogy másképp értelmezzék a történteket, hogy újraolvassák a prófétai jóslatoknak, Isten igéjének és mindannak fényében, amit Izrael népének meghirdettek. Másképp értelmezni: ezt teszi velük Jézus, segít nekik másképp értelmezni. Álljunk meg ennél a részletnél.

Számunkra is fontos ugyanis, hogy Jézussal együtt újraolvassuk történetünket: életünknek, egy bizonyos időszaknak, napjainknak a történetét, a csalódásokkal és reményekkel együtt. Mi is, mint azok a tanítványok, tanácstalanul állhatunk az események előtt, egyedül és bizonytalanul, megannyi kérdéssel, aggodalommal, csalódással, sok mindennel. A mai evangélium arra biztat, hogy mondjunk el mindent Jézusnak, őszintén, attól való félelem nélkül, hogy zavarjuk őt – ő meghallgat! –, attól való félelem nélkül, hogy elmondjuk a rossz dolgokat, és ne szégyelljük, hogy nehezen értjük a dolgokat.

Az Úr örül, amikor megnyílunk előtte; csak így tud kézen fogni és kísérni bennünket, csak így tudja elérni, hogy újra lángoljon a szívünk (vö. Lk 24,32). Ezért nekünk is, mint az emmauszi tanítványoknak, beszélgetnünk kell vele, hogy amikor beesteledik, ő velünk maradjon (vö. Lk 24,29).

Van ennek egy jó módja, és ezt szeretném ma javasolni nektek: ez abban áll, hogy minden este időt szentelünk egy rövid lelkiismeret-vizsgálatra. Mi történt ma bennem? Ez a kérdés. Jézussal együtt újraolvassuk a napunkat, újraolvasom a napomat: megnyitom előtte a szívemet, eléje viszem az embereket, a döntéseimet, a félelmeimet, a bukásaimat és a reményeimet, mindazt, ami velem történt; hogy fokozatosan megtanuljam más szemmel nézni a dolgokat, az ő szemével, és nem csak a sajátoméval.

Így újra átélhetjük annak a két tanítványnak a tapasztalatát. Krisztus szeretetét megtapasztalva a fárasztónak és sikertelennek látszó dolgok is más fényben tűnhetnek fel: egy nehezen vállalható kereszt, a megbocsátás választása egy sértéssel szemben, a bosszúról való lemondás, a fáradságos munka, a következményeket vállaló őszinteség, a családi élet nehézségei új fényben tűnhetnek fel, a Feltámadott Megfeszített fényében, aki minden elesést előrelépéssé tud tenni. Ehhez azonban fontos, hogy felhagyjunk a védekezéssel: adjunk időt és teret Jézusnak, semmit se rejtsünk el előle, vigyük eléje nyomorúságainkat, engedjük, hogy megsebezzen bennünket az ő igazsága, hogy szívünk megmozduljon szavának leheletére.

Ma is elkezdhetjük! Szenteljünk ma este egy kis időt imádságra, és tegyünk fel magunknak a kérdést: milyen volt a mai napom? Milyen örömök, milyen szomorúságok értek? Mi volt terhes számomra? Milyen volt a napom? Mi történt? Milyen gyöngyszemei, esetleg rejtett gyöngyszemei voltak, melyekért hálát adhatok? Volt-e szeretet abban, amit tettem? És melyek azok a bukások, szomorúságok, kétségek és félelmek, amelyeket Jézus elé kell vinnem, hogy új utakat nyisson előttem, hogy felemeljen és bátorítson?

Mária, a bölcs Szűz, segítsen nekünk felismerni a velünk járó Jézust, és az ő tekintete előtt újraolvasni – itt a szó: újraolvas! – életünk minden napját!

Pénteken három napra Budapestre, Magyarországra utazom, a nemzetközi eucharisztikus kongresszusra való 2021-es utazásom kiegészítéseként. Ez alkalom lesz arra, hogy újra magamhoz öleljek egy számomra oly kedves egyházat és népet.

Egyúttal Európa közepére is utazás lesz, mely felett továbbra is a háború fagyos szelei fújnak, miközben rengeteg ember elköltözése sürgős humanitárius kérdéseket tűz napirendre.

Most azonban hozzátok fordulok szeretettel, magyar testvéreim és nővéreim, várva, hogy zarándokként, mindenki barátjaként és testvéreként meglátogassalak benneteket, és hogy találkozzam többek között az állami vezetőkkel, a püspökökkel, a papokkal és a megszentelt személyekkel, a fiatalokkal, az egyetemi hallgatókkal és a szegényekkel. Tudom, nagy szorgalommal készítitek elő érkezésemet: szívből köszönöm nektek. És mindenkit kérek, hogy imáival kísérjen engem ezen az úton.

Forrás: Magyar Kurír