1066. nap: „Mi rendkívülit tesztek? – kérdezi Jézus”

A mai napon Ferenc pápa vasárnapi homíliáját adjuk közzé. Elmondja, hogy a lehetetlen immár lehetségessé válhat a Szentlélek által...

"A szavak, melyeket Jézus a mostani vasárnap evangéliumában intéz hozzánk, magas követelményeket támasztanak, és paradoxnak tűnnek: Jézus arra hív, hogy fordítsuk oda a másik orcánkat is, és még ellenségeinket is szeressük (vö. Mt 5,38-48).

Számunkra az a normális, hogy azokat szeressük, akik szeretnek bennünket, és azokkal barátkozzunk, akik barátságosak velünk; Jézus viszont provokál bennünket, és azt mondja: ha így cselekedtek, "mi rendkívülit tesztek?" (Mt 5,47). Mi rendkívülit tesztek? Ez az, amire ma szeretném felhívni a figyelmeteket, erre a mi rendkívülit tesztek mondatra.

A "rendkívüli" az, ami túllép a megszokott kereteken, ami felülmúlja a szokásos gyakorlatot és az óvatosság által diktált józan számításokat. Mi általában inkább arra törekszünk, hogy minden eléggé rendben legyen, és minden az ellenőrzésünk alatt álljon, hogy megfeleljen elvárásainknak és igényeinknek. Attól félve, hogy nem kapunk viszonzást, vagy hogy túlságosan kitesszük magunkat, és aztán csalódni fogunk, inkább csak azokat szeretjük, akik szeretnek bennünket, hogy elkerüljük a csalódást. Csak azokkal teszünk jót, akik jót tesznek velünk, csak azokkal vagyunk nagylelkűek, akik viszonozni tudják a szívességet. Akik pedig rosszul bánnak velünk, azoknak ugyanolyan módon válaszolunk, hogy egyensúlyban legyünk. De az Úr figyelmeztet bennünket: ez nem elég! Mi azt mondanánk: ez nem keresztény!

Ha megmaradunk a rendesnél, a megszokottnál, az adás és elfogadás közötti egyensúlynál, akkor a dolgok nem változnak. Ha Isten ezt a logikát követné, akkor nem lenne reményünk az üdvösségre!

De szerencsénkre Isten szeretete mindig "rendkívüli", túlmutat, túllép a szokásos kritériumokon, amelyek szerint mi, emberek éljük a kapcsolatainkat.

Jézus szavai tehát kihívást jelentenek számunkra. Miközben mi megpróbálunk megmaradni a haszonelvű érvelés rendes kerékvágásában, ő arra kér, hogy nyíljunk meg a rendkívülire, az ingyenes szeretet rendkívüliségére. Miközben mi mindig megpróbáljuk egyensúlyba hozni a számlákat, Krisztus arra bátorít, hogy a szeretet kiegyensúlyozatlanságát éljük meg.

Jézus nem derék könyvelő: nem! Ő mindig a szeretet kiegyensúlyozatlanságára vezet.

Ne csodálkozzunk ezen! Ha Isten nem lett volna kiegyensúlyozatlan, mi sosem menekültünk volna meg: a kereszt kiegyensúlyozatlansága volt az, ami megmentett bennünket! Jézus nem keresett volna meg bennünket, miközben mi elveszettek és távoliak voltunk, nem szeretett volna a végsőkig, nem vállalta volna a keresztet értünk, akik ezt nem érdemeltük meg, és nem adhattunk neki semmit sem cserébe. Ahogy Pál apostol írja: "Noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jó emberért vállalja a halált valaki. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk" (Róm 5,7-8). Látjuk hát, Isten már akkor szeret bennünket, amikor még bűnösök vagyunk!

Nem azért szeret, mert jók vagyunk, vagy mert képesek vagyunk valamit visszaadni neki. Testvéreim, Isten szeretete mindig túlzó, mindig túllép a számításokon, mindig aránytalan.

És ma tőlünk is azt kéri, hogy így éljünk, mert csak így tudunk igazán tanúságot tenni róla.

Testvéreim, az Úr azt javasolja nekünk, hogy lépjünk ki a viszonzás logikájából, és ne a számítások és a kényelem mérlegén mérjük a szeretetet. Arra hív, hogy a rosszra ne rosszal válaszoljunk, hogy merjünk jók lenni, hogy kockáztassunk az adásban, még akkor is, ha keveset vagy semmit sem kapunk cserébe. Mert ez a szeretet az, ami lassan átalakítja a konfliktusokat, csökkenti a távolságokat, legyőzi az ellenségeskedést és begyógyítja a gyűlölet sebeit. Megkérdezhetjük hát magunktól, mindannyian: vajon én az életemben a viszonzásnak a logikáját követem, vagy az ingyenességét, ahogyan Isten teszi?

Krisztus rendkívüli szeretete nem könnyű, de lehetséges; lehetséges, mert ő maga segít nekünk azzal, hogy nekünk adja az ő Lelkét, az ő mérték nélküli szeretetét.

Imádkozzunk a Szűzanyához, aki azzal, hogy számítás nélküli igennel válaszolt Istennek, megengedte neki, hogy kegyelmének mesterművévé tegye őt!"

Forrás: Magyar Kurír