1026. nap: „Még nagyobb szeretetet érzek a muszlimokért”
A mai napon egy frissen kinevezett érsekkel történtekről számolunk be, aki pár éve fogságba került, majd kiszabadult. Belül valami megváltozott benne...
"A pápa jóváhagyta az antiochiai szír patriarkális egyház püspöki szinódusának döntését, és ezzel a szíriai el-Karjatein Mar Elian-kolostorának egykori elöljárója, Jacques Mourad került a homszi főeparchia élére. Mouradot 2015. május 21-én rabolta el és öt hónapon át tartotta fogva az Iszlám Állam terrorszervezet.
Jacques Mouradot 2015. május 21-én hurcolták el az Iszlám Állam fegyveresei a szíriai el-Karjatein városából, ahol a Mar Elian-kolostor elöljárója volt. A Mar Elian-kolostor a Damaszkusztól 80 kilométerre fekvő Deir Mar Musza-kolostor (Etiópiai Szent Mózes) filiája, amelynek alapítóját, Paolo Dall'Oglio jezsuitát 2013. július 29-én rabolták el.
Mourad atyát három álarcos rabolta el a Damaszkusztól 140 kilométerre északkeletre található el-Karjatein városából. Négy napot egy autóba bezárva töltött, Rakkába vitték a többi sorstársával együtt, ahol három hónapig voltak fogságban a város közelében. Öt hónappal később szabadult, miután al-Bagdadi, az Iszlám Állam vezetője kegyelmet hirdetett az el-Karjateinből származó keresztények számára.
Jacques Mourad egy interjúban elmondta, hogy amikor a damaszkuszi kormány korábban arra kérte, fegyverezze fel a keresztényeket a dzsihadisták ellen, visszautasította: "Mi Jézusról, a béke Uráról teszünk tanúságot, nem fogunk fegyvert." Fogsága végén egy dzsihadista küldöttség tagjai elmondták neki: azért kaptak kegyelmet, mert soha nem fogtak fegyvert a muszlimok ellen. A bombázások miatt fogvatartóik már nem tudták megvédeni őket, engedték, hogy megszökjenek. Mourad egy muszlim barátja segítségével motorral menekült el.
Így beszél az ott történtekről:
Nem természetes, hétköznapi dolog, hogy éppen a dzsihadisták vezetője mondja egy harminc éven át a sivatagban élt szerzetesnek, hogy tekintse a fogságot lelkigyakorlatnak. Nagyon megdöbbentem ezen, és attól a pillanattól kezdve korábban soha nem tapasztalt módon imádkoztam. Erőt és bátorságot kaptam ahhoz, hogy újra megnyissam a szívemet a másik dimenzió felé. A rózsafüzér imádsága velem volt az első pillanattól kezdve, erőt kaptam az elmélkedéshez, kértem Istent, hogy legyen mellettem. Fontos, hogy mindig úgy tudjunk tekinteni magunkra, hogy kegyelemben részesültünk. Ha megnyílik a szívünk a hálára, akkor megtapasztaljuk a békét. Számomra ez az egész kegyelem, Istentől kaptam, én magam nem ilyen vagyok. Hálás vagyok Istennek, hogy nem hagyott magamra. Az imádság megnyitja a szívet Isten szívének befogadására, és így eltörli a távolságot ég és föld között.
A rózsafüzér mindegyik szemére imádkoztam a Miatyánkot és az Üdvözlégyet egy-egy személyért vagy célért. Egész nap imádkoztam a testvéreimért, a közösségemért, a szíriai egyházért, a keresztényekért, a fogvatartottakért, és azért, hogy az emberek békében és biztonságban élhessenek. Isten különös kegyelemben részesített fogságom idején. Úgy érzem, küldetést bízott rám, hogy imádságban hordozzam az elnyomottakat és fogvatartottakat. Hiszem, hogy Isten vigaszt nyújt nekik a sötétségben, ahogyan velem is tette. Az imádság a belső szabadság útja, amiről a sivatagi atyák is beszéltek. Másfajta szabadság, mint amihez hozzászoktunk. Megszoktuk, hogy mi magunk vagyunk mindennek a középpontjában, ez a szabadság pedig megnyitja a szívünket és az elménket arra, hogy ne ellenségnek lássuk a másikat, hanem olyan embernek, akit Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett.
Fogságom után megváltozott az a mód, ahogyan a muszlimokkal párbeszédet folytatok: lelkibb lett, elmélyültebb lett. Mi mindig barátságban, párbeszédben éltünk a muszlimokkal, szomszédok voltunk, igazi közösség volt közöttünk. Az átélt dolgok után azonban még jobban lelki síkra került bennem ez a kapcsolat. Mindig szerettem látni, ahogyan a muszlimok imádkoznak. A fogságban egységben éreztem magam a muszlim foglyokkal, ugyanabban a helyzetben voltam, mint ők, azt vártuk, mikor ölnek meg minket. Amikor most a muszlimokért, az iszlám világért imádkozom, még nagyobb szeretetet érzek irántuk. Imádkozom azért is, hogy a muszlimok megéljék azt az irgalmasságot, amiért imádkoznak, amikor Isten nevét kiejtik; hogy találkozzanak az irgalmas Istennel, közeli kapcsolatba kerüljenek vele.
Kötelességemnek érzem, hogy tanúskodjak, az embereknek tudniuk kell, mi történt Szíriában. Tanúja vagyok nemcsak a saját megmenekülésemnek, hanem másik 250 ember, az el-Karjateinből származó keresztények megmenekülésének, akiket szintén foglyul ejtettek, és kiszabadultak. Igazi csoda ez, a remény jele az egész szíriai nép számára. Isten arra hív minket, hogy alakítsuk ki az imádság hálóját az egész világon, hogy megvilágosodott egyház és nép legyünk: olyan intézmények, szervezetek, csoportok, melyek az igazságért, az emberi jogokért küzdenek, hogy mindenki méltó életet élhessen."
Forrás: Magyar Kurír