1024. nap: A nagy a kicsiben

Ferenc pápa Vízkeresztkor elhangzott beszédét adjuk közzé a mai napon. Mély, ugyanakkor közérthető és megjegyezhető, pontokba szedett útmutatás Isten népének.

"Ma, vízkeresztkor, Urunk megjelenésének főünnepén az evangélium a bölcsekről szól, akik Betlehembe érkezve kinyitják kincses zsákjaikat, s aranyat, tömjént és mirhát adnak Jézusnak (vö. Mt 2,11). Ezek a keletről érkezett bölcsek az ajándékaikról híresek; de ha a történetükre gondolunk, azt mondhatjuk, hogy ők mindenekelőtt kaptak három ajándékot, három értékes ajándékot, amelyek minket is érintenek. Aranyat, tömjént és mirhát adnak, de mi az a három ajándék, amit kaptak?

Az első ajándék a hívás ajándéka.

A bölcsek nem a Szentírás olvasásából hallották, nem az angyalok látomásából érezték, hanem a csillagok tanulmányozása közben vették észre. Ez valami fontosat mond nekünk:

Isten a legnagyobb törekvéseinken és vágyainkon keresztül hív bennünket.

A bölcsek megdöbbentek, kimozdította őket kényelmükből a csillag újdonsága, és elindultak afelé, amit nem ismertek. Műveltek és bölcsek voltak, de jobban lenyűgözte őket az, amit nem tudtak, mint az, amit már tudtak: nyitottak voltak arra, amit nem ismertek. Úgy érezték, meghívást kaptak arra, hogy továbbmenjenek. Nem azért érezték boldognak magukat, mert ott maradtak, ahol voltak, hanem mert meghívást éreztek arra, hogy továbbmenjenek. Ez számunkra is fontos: nekünk sem szabad megelégednünk, keresnünk kell az Urat, kilépve komfortzónánkból, másokkal együtt őfelé haladva, elmerülve a valóságban. Mert Isten mindennap hív, itt és ma. Isten hív bennünket, mindannyiunkat hív, mindennap, hív itt és ma, a mai világban.

A bölcsek viszont egy második ajándékról is beszámolnak nekünk: a megkülönböztetőképességről.

Mivel királyt keresnek, Jeruzsálembe mennek, hogy beszéljenek Heródes királlyal, aki azonban hataloméhes ember, és őket akarja felhasználni a gyermek Messiás megölésére. De a bölcsek nem engedik, hogy becsapja őket Heródes. Meg tudják különböztetni az út célját és az útközben rájuk leselkedő kísértéseket. Ott maradhatnának Heródes udvarában nyugodtan, de nem, ők továbbmennek. Elhagyják Heródes palotáját, és Isten jelzésére figyelve nem mennek hozzá vissza, hanem egy másik úton térnek haza (vö. Mt 2,12).

Milyen fontos, testvéreim, hogy meg tudjuk különböztetni az élet célját az út kísértéseitől!

Egy dolog az élet célja, és más dolog az út kísértései. Tudnunk kell lemondani arról, ami csábít, de rossz útra vezet, hogy megértsük Isten útjait, és azokat válasszuk! Nagy ajándék a megkülönböztetőképesség; sosem szabad belefáradnunk abba, hogy imádságban kérjük. Kérjük ezt a kegyelmet! Urunk, add meg nekünk azt a képességet, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, a jobbat attól, ami nem a jobb.

Végül a bölcsek egy harmadik ajándékról is beszámolnak: a meglepetésről.

Hosszú utazásuk után mit találnak ezek a magas társadalmi rangú férfiak? Egy csecsemőt az édesanyjával (vö. Mt 2,11): biztosan kedves ez a jelenet, de nem meghökkentő! Nem látják az angyalokat, mint a pásztorok, hanem a szegénységben Istennel találkoznak. Talán egy hatalmas és csodálatos Messiást vártak, és egy csecsemőt találtak. Mégsem gondolják, hogy tévedtek, fel tudják ismerni.

Elfogadják Isten meglepetését, és ámulattal élik meg a vele való találkozást, imádják őt: a kicsinységben felismerik Isten arcát.

Emberileg mindannyian hajlunk arra, hogy a nagyságot keressük, de ajándék, ha tudjuk, hogyan találjuk meg igazán: ha meg tudjuk találni a nagyságot a kicsinységben, melyet Isten annyira szeret. Mert így találkozik az ember az Úrral: alázatban, csendben, imádásban, a kicsinyekben, a szegényekben.

Testvéreim, mindannyian meghívást kaptunk Jézustól - ez az első ajándék, a hívás; mindannyian képesek vagyunk megkülönböztetni - ez a második ajándék, a megkülönböztetés -, felismerni jelenlétét; mindannyian megtapasztalhatjuk meglepetéseit - ez a harmadik ajándék, a meglepetés.

Ma jó lenne, ha megjegyeznénk ezeket az ajándékokat: meghívás, megkülönböztetés és meglepetés. Olyan ajándékok ezek, amelyeket már megkaptunk.

Gondoljunk vissza, mikor éreztük Isten hívását az életünkben; vagy mikor sikerült, talán sok erőfeszítés után, felismernünk az ő hangját; vagy milyen felejthetetlen meglepetése volt Istennek felénk.

A Szűzanya segítsen, hogy fel tudjuk idézni és meg tudjuk becsülni a kapott ajándékokat!"

Forrás: Magyar Kurír