1493. nap: "Amikor eltévedünk, addig keres, míg meg nem talál..."
A Szentatya mai szavai Jézus, a jó pásztor közelébe visznek, aki ismer mindannyiunkat, nevünkön szólít. Ha pedig eltévednénk, utánunk jön, felkarol, így érezteti velünk, hogy értékesek vagyunk!
"A mai vasárnap középpontjában Jézus, a jó pásztor áll. Az evangéliumban (vö. Jn 10,11–18) Jézus azt mondja: "A jó pásztor életét adja a juhokért" (Jn 10,11). Az evangélium olyannyira ragaszkodik ehhez a szemponthoz, hogy háromszor is megismétli (vö. Jn 10,11.15.17). De milyen értelemben adja életét a pásztor a juhokért?
Pásztornak lenni, különösen Krisztus korában, nem csak foglalkozás volt, hanem az egész élet: nem időleges elfoglaltságot jelentett, hanem az egész napnak, sőt az éjszakának is a megosztását a juhokkal, úgymond szimbiózisban élést velük. Jézus ugyanis elmagyarázza, hogy ő nem béres, aki nem törődik a juhokkal (vö. Jn 10,13), hanem olyasvalaki, aki ismeri őket (vö. Jn 10,14): ő ismeri a juhokat.
Így igaz, ő, az Úr, mindannyiunk pásztora, ismer bennünket, mindannyiunkat, nevünkön szólít, és amikor eltévedünk, addig keres, míg meg nem talál (vö. Lk 15,4–5). Sőt, Jézus nem csak derék pásztor, aki megosztja életét a nyájjal; Jézus a jó pásztor, aki életét áldozta értünk, és feltámadva nekünk adta az ő Lelkét.
Ezt akarja tehát mondani nekünk az Úr a jó pásztor képével: nemcsak arról van szó, hogy ő a nyáj vezetője, a nyáj feje, hanem mindenekelőtt arról, hogy ő mindannyiunkra gondol, s úgy gondol ránk, mint élete szerelmére. Gondoljunk erre: én fontos vagyok Krisztus számára, ő gondol rám, pótolhatatlan vagyok, annyit érek, mint az ő élete: végtelenül értékes vagyok! Ez nem üres frázis!
Ő valóban értem adta az életét, értem halt meg és támadt fel! Miért? Mert szeret engem, s olyan szépséget talál bennem, amelyet én gyakran nem látok.
Testvéreim, hány ember tartja magát ma elégtelennek, sőt értéktelennek! Hányszor gondoljuk azt, hogy értékünk az általunk elért céloktól, a világ szemében való sikerességünktől, mások megítélésétől függ! Hányszor előfordul, hogy feleslegesen törjük magunkat jelentéktelen dolgokért! Jézus ma azt mondja nekünk, hogy nagyon sokat érünk neki, minden körülmények között. Ahhoz tehát, hogy újra felfedezzük önmagunkat, első tennivalónk az, hogy jelenlétébe helyezzük magunkat, és engedjük, hogy jó pásztorunk szerető karjai átöleljenek és felemeljenek bennünket.
Testvéreim, kérdezzük meg tehát magunktól: szánok-e egy rövidke időt mindennap arra, hogy befogadjam a bizonyosságot, mely értéket ad életemnek? Szánok-e időt az imádságra, az imádásra, a dicsőítésre, arra, hogy Krisztus jelenlétében legyek, és engedjem, hogy ő megsimogasson? Testvérem, a jó pásztor azt mondja neked, hogy ha ezt megteszed, akkor újra felfedezed az élet titkát: emlékezni fogsz arra, hogy ő életét adta érted, értem, mindannyiunkért, és hogy mindannyian fontosak vagyunk neki, mindannyian.
A Szűzanya segítsen, hogy Jézusban megtaláljuk azt, ami lényegileg fontos az életben!"
Forrás: Magyar Kurír