Ami örökre megmarad

A Holdfény Közösség megemlékezése a szegények világnapjáról - Ferenc pápa gondolataival.

A mostani vasárnap Ferenc pápa kérésére megemlékeztünk a világ szegényeiről. A Vatikánban több ezer ember kapott enni és inni. A pápa számos helyre küldött segítséget a világban. A tegnapi prédikációjában megrendítően szólt arról, ami igazán fontos, arról, ami örökre megmarad. Szabad tudott maradni, nem védekezett az őt ért egyházon belüli támadásokkal szemben (pedig egy olasz világi újságban magukat igaz katolikusnak gondolók nekirontottak a pápának). Ez is azt mutatja, hogy a Szentatya már más horizontból szemléli a földi eseményeket. Sokan úgy látjuk az ő személyét, mint aki számára már letisztult számos kérdés, akit már az örök haza utáni vágy hajt. Ezt szeretné átadni nekünk, akik még a földi ügyes-bajos dolgainkkal vagyunk elfoglalva. Rávilágít egy ókeresztény korból származó, lassan 2000 éves keresztény igazságra, miszerint a szegények az egyház igazi kincsei.

Az alábbiakban Ferenc pápa beszédének részleteit tesszük közzé minden olvasónk gazdagodására (forrás a Magyar Kurír):

Örömünkre szolgál, hogy megtörhetjük Isten igéjének kenyerét, nemsokára pedig megtörhetjük és magunkhoz vehetjük az eucharisztikus kenyeret: eledelek életutunkhoz. Kivétel nélkül mindnyájunknak szüksége van rájuk, mert mindnyájan a lényeginek koldusai vagyunk, Isten szeretetének koldusai, aki megadja életünk értelmét és a véget nem érő életet. Ezért ma is kinyújtjuk kezünket feléje, hogy átvegyük adományait.

Adományokról szól az evangélium példabeszéde is. Azt mondja, hogy Istentől talentumokat kapunk, "ki-ki képessége szerint" (Mt 25,15). Mindenekelőtt ezt ismerjük fel: vannak talentumaink, "tehetségesek" vagyunk Isten szemében! Ezért senki sem tarthatja magát hasztalannak, senki sem mondhatja magát annyira szegénynek, hogy ne tudna adni valamit a többieknek. Istentől kiválasztottak és megáldottak vagyunk, aki el akar halmozni minket adományaival, többel, mint amennyit egy apa és anya kívánnak gyermekeiknek adni. És Isten, akinek szemében egyetlen gyermeke sem kidobandó, mindenkire küldetést bíz...

A mulasztás nagy bűn a szegényekkel szemben is. Ebben a vonatkozásban külön nevet kap: közöny. Amikor azt mondjuk: "Engem nem érint, nem rám tartozik, a társadalom hibája." Hátat fordítunk rászoruló testvérünk láttán, csatornát váltunk, amikor egy komoly téma zavar minket, méltatlankodunk a rossz miatt, de nem teszünk semmit. Isten azonban nem azt fogja kérdezni, hogy rendesen méltatlankodtunk-e, hanem hogy megtettük-e a jót.

Hogyan tudunk hát konkrétan tetszeni Istennek? Amikor örömet akarunk szerezni egy szeretett személynek, például meg akarjuk ajándékozni, előbb meg kell ismernünk az ízlését, nehogy az ajándék jobban tetsszen az ajándékozónak, mint a megajándékozottnak. Amikor szeretnénk felajánlani valamit az Úrnak, megtalálhatjuk ízlését az evangéliumban. Rögtön a ma hallott szakasz után azt mondja: "Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek" (Mt 25,40). Ezek a legkisebb testvérek, akiket ő különösen szeret: az éhező, a beteg, az idegen, a bebörtönzött, a szegény, az elhagyott, a segítség nélküli szenvedő és az elutasított rászoruló. Képzeletben rávetíthetjük arcukra az ő arcát, ajkukra adhatjuk, még ha az zárva is van, az ő szavait: "Ez az én testem" (Mt 26,26). A szegényben Jézus kopogtat szívünkön, szeretetre szomjazik. Amikor legyőzzük közönyünket, és Jézus nevében az ő legkisebb testvéreinek segítségére sietünk, akkor jó és hű barátai vagyunk, akikkel szeret elidőzni...

Ott, a szegényekben nyilvánvalóvá válik Jézus jelenléte, aki gazdagból szegénnyé lett (vö. 2Kor 8,9). Ezért bennük, az ő gyengeségükben "üdvözítő erő" van. Még ha a világ szemében keveset érnek is, ők azok, akik megnyitják nekünk a mennybe vezető utat, ők jelentik számunkra az "útlevelet a mennyországba". Számunkra evangéliumi kötelesség, hogy gondjukat viseljük - hiszen ők a mi gazdagságunk -, és nemcsak úgy, hogy kenyeret adunk nekik, hanem úgy is, hogy megtörjük velük Isten igéjének kenyerét, amelynek ők a legtermészetesebb címzettjei. Szeretni a szegényt azt jelenti, hogy harcolunk a szegénység minden formája ellen, legyen az lelki vagy anyagi.

Jó tesz nekünk, ha odalépünk ahhoz, aki legszegényebb közülünk; ez megérinti majd életünket. Emlékeztet majd arra, ami valóban számít: szeretni Istent és a felebarátot. Egyedül ez marad meg örökre, minden más elmúlik. Amit szeretetbe fektetünk, az megmarad, a többi elenyészik.

Ferenc pápa,
Róma, 2017. november 19.